Nyugat-Afrikától Új-Zélandig – világlátott hidrogeológus a Paks II. projektben

Ha érintőlegesen is, de Sidló Tibor Gábornak azt megelőzően is volt kapcsolata az atomenergiával, mielőtt atomerőmű-építőnek állt. A Golder Associates Magyarország Zrt. képviseletében terepi mérnökként részt vett a Bátaapátiban azóta már megépült kis és közepes aktivitású nukleáris hulladéklerakó kutatási és kivitelezési munkálataiban.  "Pakkeres kúthidraulikai vizsgálatok, interferenciás vizsgálatok, nyomjelzés és monitoringhálózat kiépítése" - sorolja az akkori feladatokat.

Körzeti orvos nagyapja hatására fordult a figyelme az ásványok, bányászat irányába – no meg azért is, mert Miskolcon nőtt fel, s édesapja is bányában dolgozott. Diákkorában pedig minden nyáron ásványtáborba ment: kisebb-nagyobb túrákat tettek a Zemplénben kincsek után kutatva, esténként szalonnát sütöttek, sátorban aludtak.

Hidrogeológus és geotechnikus mérnöki diplomáját a Miskolci Egyetemen szerezte 2005-ben, majd ugyanitt elvégezte a geotermikus szakmérnök képzést is. Magyarázatul hozzáfűzi, hogy utóbbit azért, mert az is szakmába vágott, csak mélyebbek a kutak és melegebb a víz, illetve lehet vele áramot termelni vagy fűteni, s akkoriban felfutóban volt a geotermia. Végül mégis maradt az eredeti szakterületén, de ott rendkívül széles körben gyűjtött tapasztalatot mind szakmai, mind földrajzi értelemben.

A már említett Golder kötelékében eleinte Magyarország volt a bázisa, közreműködött például a 4-es metró Duna alatti szakaszának építése során, de külföldi projektekben is részt vett. Ezek közül különösen emlékezetes volt egy kanadai cég által üzemeltetett kirgizisztáni aranybánya (Kumtor). "Képzeljünk el egy külszíni bányát, amit gleccserek vesznek körül. Rengeteg víz áramlott be a bányába, nem győzték szivattyúzni" – idézi fel megjegyezve, hogy ez volt az az eset, amikor tudatosult benne, hogy az emberi butaság mindenütt jelen van, hiszen a cég saját maga okozta a vizes problémát azzal, hogy a meddő anyagot felrakták a gleccser tetejére, ami azt nyomta, olvasztotta. Tiborék fúrásokat végeztek, szivárgási tényezőt határoztak meg, vízföldtani modellt készítettek az incidens kezeléséhez.

Élve a lehetőséggel, hogy cégüknek szerte a világon voltak irodái, Tibor 2011-ben elvállalt egy állást és Új-Zélandra költözött párjával, Nórával. Ott tartották esküvőjüket, s ott született első gyermekük, Joe is, aki édesapjához hasonlóan kettős állampolgár. Az új-zélandi tartózkodás nemcsak azért volt különleges, mert a Föld túloldalán éltek varázslatos környezetben, befogadó közösségben, hanem azért is, mert igazán különleges projektekben dolgozhatott. Két, Aucklandben töltött év után Christchurch-be költöztek – egy évvel a 2011 februári pusztító földrengést követően –, ahol bekapcsolódhatott a hatalmas rombolást végző rengések utáni állapotfelmérésbe. "Az épületek 85%-át le kellett bontani. Geotechnikai módszerekkel vizsgáltuk a talajfolyósodást. Láttunk olyan házat, aminek egyik fele szilárd kőzetre épült, a másik a közeli patak partjának üledékes talajára. A ház kettétört és egyik fele 'elindult' a patakba" – emlékszik vissza.

 

 

A számítógépes elemzéseket, modellezéseket sok-sok terepi munka gazdagította, ami Új-Zéland mellett hol Ausztráliába, hol Indonéziába szólította.

"Izgalmas volt, amikor projektmenedzserként egy ausztrál üzemeltetésű indonéziai szénbánya problémáját kellett megoldani. Hatalmas bánya volt: 16 km hosszú, 4 km széles, évente 50 millió tonna szenet bányásztak tízméteres vastagságú széntelepeken. Mindez Dél-Borneóban, az őserdőben, ahol rengeteg a csapadék. Egyedüli hidrogeológusként kellett megoldást javasolnom a víztelenítéshez."

Annak ellenére, hogy remekül érezték magukat, nem tervezték, hogy végleg Új-Zélandon maradnak, végül a válság és a leépítések miatt idejekorán búcsúzni kényszerültek, így három hónapos kisfiukkal repülőre szálltak és hazajöttek.

Fél év magyarországi tartózkodás után Angliában talált munkát, ahova újabb fél év múlva követte családja. Itt egészen más világ fogadta őket. Míg Új-Zélandon nagyon közvetlenek, toleránsak, befogadók az emberek, Angliában teljesen más volt a helyzet, mindig idegennek érezték magukat, így megszületett a döntés: Magyarországra költöznek. "Rögös út vezetett Paksig, tizenkét év alatt tizenhatszor költöztünk" – érzékelteti a viszontagságaikat. Mint hozzáteszi: a városban, ahol az új atomerőművet építő csapat tagja lett, otthont teremtettek maguknak, itt nevelik három gyermeküket, két kislányuk – Anna és Anett – már Magyarországon születtek.

Munkájára visszatérve azt is elárulja, hogy Angliában is rengeteg külföldi projektbe kapcsolódott be Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Oroszországban, Burkina Fasóban, illetve Szaúd-Arábiában. Legjelentősebb feladata talán az angliai North West Coast Connection projekt keretében egy atomerőművet a fogyasztókkal összekötő, igen hosszú, sok-sok öbölkeresztezéssel épülő kábelalagút-rendszer hidrogeológiai vonatkozású feladatai voltak.

 

Szakterületéről azt mondja, széles a spektruma azoknak a feladatoknak, ahol hozzá kell rakni azt a kicsit, ami az ő részük. Úgy véli, hogy a vizes szakmát nem értékelik megfelelően, gyakorta csak akkor hívják őket, ha már gond van. Azt, hogy nukleáris iparban dolgozhat, kivételes lehetőségnek tartja, éppen ezért választotta a Paks II. projektet az Új-Zélandra visszatérés helyett. "A ranglétrát nézve vannak a vizes mérnökök, innen egy ugrás az olajszakmába kerülni, majd még egy nagyságrend a nukleáris terület" - fejtegeti. A Paks II. projektbe az első hidrogeológiai modellezés megszületése idején érkezett.

"A fő feladatom hidrogeológusként, hogy a természetes talajvízszintet tartsuk. A Nukleáris Biztonsági Szabályzatokban is szerepel, hogy az új atomerőmű földtani szempontból nem lehet semmilyen negatív hatással a működő atomerőműre sem az építés, sem az üzemeltetés során. Ezért épült a résfal, ezért lesznek plusz injektáló szivattyúzó kutak a területen."

2023-tól mint szakterület-vezető dolgozik a Paks II. Zrt. Építészeti Osztályán. Hozzá tartozik a hidrogeológia mellett a geotechnika, ami az épületek süllyedésének, dőlésének kérdéskörével foglalkozik. Két kollégájával együtt alkotják a tréfásan cowboysként emlegetett kis csapatot. Mint elárulja, a résfalat (cut of wall) rövidítik cow-nak. "Mi felelünk a terület-előkészítésért, ide sorolható a résfal, a talajszilárdítás, munkagödör-kiemelés, mi kezeljük az építési engedélyeket és a kiviteli terv dokumentációit természetesen az Engedélyezési és Felügyeleti Igazgatóság közreműködésével. Miután véglegesítjük a dokumentációt a Fővállalkozóval, küldjük az Országos Atomenergia Hivatalnak" – részletezi. S bár a talaj kiemelése öt méteres mélységig megtörtént, a résfal már megépült és a talajszilárdítás is zajlik, Tiboréknak marad feladata bőven. Az épületek geotechnikai tervei mellett következik a tervezési szintig történő talajkiemelés, és az ezzel kapcsolatos kiviteli tervek még számos feladatot adnak, akárcsak a résfalon kívül eső építmények – mint például a vízkivételi mű – területelőkészítő munkái. Ez utóbbi is speciális építmény, hiszen igen komoly a mélysége és közvetlenül a hidegvíz-csatorna mellé épül. A következő időszak feladatainak említésén túl kitér arra is, hogy az új blokkok számára kiválasztott terület tökéletesen megfelel egy atomerőmű számára.

"Abszolút biztonságos erőművet építünk. Ez a talaj tökéletesen megfelel ehhez."

A fő teherviselő Pannon rétegek több millió évesek, jól kompaktált, konszolidált homokos, agyagos rétegek. Képzeljük csak el, hogy a most 22-25 méter mélyen lévő Pannon kőzetet ezelőtt 100 méternyi kőzet nyomta össze, majd az évmilliók alatt a geológiai folyamatokan köszönhetően lepusztult, ám a szilárdság megmaradt. "A talajszilárdítással gyakorlatilag összekötjük az épületek alapjait ezekkel a rétegekkel. Stabil helyen épülnek a blokkok, az osztrákok által eszkalált vető problémától pedig nem kell félni, már a földtani kutatási program is igazolta, hogy egy igen kis valószínűségű földrengés a felszín szignifikáns elmozdulására nem képes" – vázolja.

 

 

Kisgyermekes édesapaként a lehető legtermészetesebb módon a szakmai szempontok mellett az élhetőséget is figyelembe vette, amikor Paks mellett tette le a voksát. "Megtapasztaltuk, milyen ingázni, milyen egymástól vagy épp a szülőktől távol élni a világ másik végén. Körülbelül egy évet vártunk, hogy lakást vegyünk, de Paks légköre meggyőzött minket, hogy itt verjünk gyökeret" – enged bepillantást döntésük hátterébe. Mint elárulja, Joe már negyedik osztályos, Anna szeptemberben iskolába megy, Anett pedig az óvodát kezdi. Kisgyermek-neveléshez ideálisak a körülmények, s a projekt fellendülése bizonyára azzal jár majd, hogy szaporodnak a kikapcsolódási lehetőségek is. Tibor kertészkedik, ha ideje engedi hobbijának, a fotózásnak is él, de jobbára a család körüli teendők töltik ki a szabadidejét.