A hóvirág is szirmot bont már itt-ott. A fagyos éjszakákon összehúzódnak a virágok, közelebb hajolnak a talajhoz, s ha vékony hóréteg ül rájuk, azon is átmosolyognak. Aztán, ha sütni kezd a nap, felemelik a fejüket.
A tapasztalt, hetvenhárom éves mözsi kertész, Merczel György beszél a kikelet első virágairól. Hétezer négyzetméteres területet gondoz, fáknak, bokroknak, virágoknak, összességében mintegy hatszáz növényfajnak adva otthont. A fajokon belüli fajtaválaszték még ennél is gazdagabb. Nősziromból több mint ezer, sásliliomból négyszáz, nárciszból és tulipánból száz-száz fajta virágzik nála, ha elérkezik az arra rendelt idő. Nem tévézgetős alkat. Ideje nagy részét a szabadban tölti. Gondos gazda.
Lehet nála vásárolni is, de aki csak nézelődni érkezik hozzá, azt sem engedi el üres kézzel. A „Mivel tartozom?” – kérdésre pedig ez a válasza: – Semmivel. Azért van virágom, hogy másnak is legyen.