Pakson hasznosítja projektvezetői tapasztalatait

Kazincbarcikán, egészen pontosan az azóta már önállóvá vált Berentén töltötte első gyermekéveit Nagy Attila, a Paks II. Zrt. programelem-felelőse, aki műszaki menedzser, mérnök-tanár, gépészmérnök végzettséggel és több mint húszéves beruházói, projektmenedzseri tapasztalattal felvértezve csatlakozott az atomerőmű építését végző szakembergárdához. Előzőleg több, Pakshoz sok tekintetben hasonló hazai iparvárosban élt, illetve dolgozott.

Berente a BorsodChem jóvoltából az ország egyik leggazdagabb települése lett, de az életkörülmények nem voltak igazán jók. "Dolgozni jó volt ott, de élni nem. A szüleim úgy ítélték meg, hogy a Sajó völgyében, pláne abban az időszakban nem volt elég tiszta a levegő, ezért úgy döntöttek, hogy a család Százhalombattára költözik. Édesapám jó és bátor döntést hozott" – fogalmaz.

A Dunai Kőolajipari Vállalat – a MOL elődje – munkatársakat keresett az épülő százhalombattai finomítóba. A család 1986 nyarán költözött a dunántúli városba, Attila már ott kezdte az általános iskolát, s ott él ma is családjával, bár tett egy rövid kitérőt Tiszaújvárosba. "Kis város, ahol nyugodtan lehet élni, de mégis nagyon sok lehetőséget kínál" – jellemzi Százhalombattát. "Ami helyben nincs, az pedig a könnyen elérhető Budapesten megtalálható. A városban érezhető az energia" – mondja, majd megjegyzi, mindezek okán nagyon hasonlít Paksra.

 

 

Az ide vezető útjára visszatérve felidézi, hogy az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium, majd a Bánki Donát Műszaki Főiskola (ma Óbudai Egyetem) után egy német hátterű kereskedelemmel, raktározással, logisztikával foglalkozó cégnél kezdett dolgozni, majd egy vidámparki játékokat gyártó, a világ mind az öt kontinensére szállító cég projektmenedzsere lett. Ezek után egy mérnöki iroda műszaki ellenőreként kezdett dolgozni, s ezzel – ahogy fogalmaz – belépett a MOL Dunai Finomító területére. "Még nem lettem MOL-os, de fontos lépés volt efelé. Gyerekként tagja voltam a MOL-családnak, az volt a célom, hogy szüleimhez hasonlóan én is ennél a stratégiai cégnél dolgozzak" – mondja.

Rövidesen egy újabb lépést tett a cél irányába, amikor igent mondott a karbantartási feladatokat ellátó Petrolszolg Kft. hívására. Röviddel ezután a hőn áhított pillanat is elérkezett, egy korábban benyújtott pályázatára válaszolva hívták a MOL Beruházási osztályához, amire természetesen igent mondott. "Profi, jól szervezett, jó egzisztenciát biztosító cég, a magyar gazdaság egyik mozgatórugója, ahol kézzel fogható az értékteremtés, a munkánk fontossága" – jellemzi a társaságot, ahol tizenhat esztendőt töltött el egyre jelentőségteljesebb projektekben szerepet vállalva. Képzésekre járt, gyűjtötte a tapasztalatokat. 2013-ban egy tiszaújvárosi projektben kapott feladatot.

"Minden projektvezető álma, hogy az ötletcsíra megszületésétől a megvalósításig végig kísérjen egy projektet."

Erre Nagy Attilának ennél a magyar–japán projektnél lehetősége nyílt. A legintenzívebb időszakban a családdal együtt Tiszaújvárosba költöztek, majd visszakerült az anyacéghez, Százhalombattára. Néhány év elteltével, amikor úgy érezte, itt már elérte a karrierje csúcsát, s talán eljött az ideje a váltásnak, „szembejött” vele egy lehetőség. Egy esély arra, hogy egy még nagyobb szabású beruházáshoz, az új atomerőmű létesítéséhez csatlakozzon. "Kifejezetten motivált, hogy még a tervezés, a földmunkák indítása a feladat, és innen kell majd eljutnunk az üzembe helyezésig. Az, hogy egy atomerőmű létesítéséről van szó, egyrészt misztikus volt számomra, másrészt roppant vonzó a komplexitását, időbeliségét összehasonlítva az eddigi munkáimmal."

Nagy Attila 2023 decemberétől dolgozik a Paks II. Atomerőmű Zrt.-nél programelem-felelősként. Azt először még nem tudta, hogy melyik programelemért fog majd felelni, de amikor kiderült, hogy ez az 5. blokki nukleáris sziget létesítményeit foglalja magába – ahogy fogalmaz –, vett egy nagy levegőt. "A többi programelem és az abban dolgozók érdemeit semmiképpen nem szeretném kicsinyíteni, de számomra ez az ász, ami mindent visz, hiszen a nukleáris sziget a lelke az atomerőműnek. Itt lesz a reaktorcsarnok és további hat kulcsfontosságú épület."

 

 

A programelemben jelenleg harminc, különböző szakterületet képviselő kollégával dolgoznak együttműködésben a fővállalkozóval és a nukleáris hatósággal. Munkájuk szorosan kapcsolódik más programelemekhez, például a terület-előkészítéshez. Első fázisa az úgynevezett első betonöntésben fog kicsúcsosodni, amit természetesen Nagy Attila is nagyon vár. Ahogyan azt a pillanatot is, amikor a nagyszabású alapozási munkák végeztével elérik majd a terepszintet. Onnan várhatóan meg fogják osztani ezt a feladatot, hiszen hét épület felépítése túl nagy falat. "Ez nem one-man show, minden épület tetejét nem én fogom lezárni, de benne lesz a munkám" – jegyzi meg.

Hozzáteszi: tisztában van vele, hogy ez egy komoly felelősséggel járó munka, de neki kell a felelősség, kell, hogy legyen súlya.

"Ha bíznak bennem, én is bízom magamban."

Nagy Attila nem rejti véka alá, hogy atomenergetikában korábban nem volt tapasztalata. A szükséges ismereteket természetesen szorgalmasan gyűjti és – mint mondja – számos, jelentős nukleáris tapasztalattal rendelkező munkatársa van a cégnek. Úgy véli, hogy egy projektvezetőnek nem szükséges minden lap tartalmát kívülről tudnia, az a fontos, hogy a tartalomjegyzéket jól ismerje, azaz tisztában legyen vele, hogy egyes témákkal kapcsolatban kihez fordulhat – fogalmaz. "Én a MOL-tól a projektszemléletet és sok beruházói tapasztalatot hoztam. Ami nem volt jó, azokat szeretném elkerülni, a jókat pedig szeretném átültetni a mostani munkámba" – összegzi. Mint kiemeli, komoly felelősséget, még nagyobb precizitást kíván az, hogy egy legalább hatvan éven át áramot termelő atomerőmű építésén dolgozhat. Ez pedig kiváltképpen motiválja.

 

Bernhard is családtag

Nagy Attila feleségével, Brigittával és három gyermekükkel Százhalombattán él. Botond végzős, Ervin elsőéves abban a gimnáziumban, ahol szülei is tanultak, Lia pedig tízesztendős. Attila hobbija a futás és a kutya, a családi a túrázás, a kirándulás.

Azt, hogy a futásban jó, még általános iskolás korában, egy Cooper-teszten ismerték fel. Az utóbbi időben a terepfutást preferálja, versenyeken is indul, általában 10-30 km-es távokon, s többnyire itthon, Magyarországon. Idén azonban régi álma teljesült: egy, a szlovén Alpokban rendezett versenyen vett részt. Jövőre szeretne visszatérni oda, javítani az idején. Két éve edző segíti abban, hogy eredményesebb legyen.

Szintén két éve a család örökbe fogadott egy menhelyen élő kutyát. Bernhard azóta családtaggá vált, Attila kutyaiskolába jár vele. "Sokat köszönhetek neki, mert korábban tartottam a kutyáktól, ami a terepfutásnál sok problémát okozott" – meséli. Bernhardot elviszik a családi kirándulásokra is, ahol igyekeznek az ország minél több tájegységét megismerni.