A Paks II műszaki főmérnöke úgy ismeri a hazai elektromos hálózatot, mint a tenyerét

Tari Gábor, a Paks II. Zrt. műszaki főmérnöke beszélgetésünk elején visszaemlékezett: a Mátravidéki Erőműről már az általános iskolás földrajzkönyvében is volt egy fénykép, mely alá az volt írva, hogy Közép-Európa legkorszerűbb erőműve. „Ez akkor már nem volt igaz, a földrajzkönyv már elavult, de ettől függetlenül büszkék voltunk az erőműre, ami valójában a ’40-es években épült és 1949-ben helyezték üzembe.”

A vezető szakember a családjával ennek az erőműnek a lakótelepén élt, ott nőtt fel. „Nagyon korszerű lakótelep volt és mint mindenki, aki ott lakott, én is az erőműhöz kötődtem; ez volt a természetes. 14 éves koromban anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit csinál egy villamosmérnök, azt mondtam, hogy én is villamosmérnök leszek.”

 

Technikumban és egyetemen is tanult, mindkettőt ugyanolyan fontosnak tartja

A kezdeti lelkesedés Tari Gábor esetében a természetes tehetséggel párosult, iskoláira pedig mindmáig büszke. „Szakmai szempontból egyenes volt a pályám. Budapesten van még ma is egy villamosenergia-ipari technikum az Üteg utcában – ide kerültem vidékről. Nagyon híres technikum volt, oda jártam négy évig, és ott tanultam meg a szakmám alapjait. Ha az kimarad, nem biztos, hogy elég lett volna, amit az egyetemen tanultam: az, hogy technikumba jártam, szakmailag nagyon sokat jelent. Ma is megvannak a régi tankönyveim” – foglalja össze középiskolás éveit.

 

 

Az érettségi után magától értetődő volt számára, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemre megy majd, ott is a Villamosmérnöki Karon az erősáramú szakra. „Már a tanulmányaim alatt szerződésem volt a Mátravidéki Erőművel arról, hogy oda megyek vissza dolgozni az egyetem elvégzése után. Azonban mire befejeztem az egyetemet, az erőmű bezárt. Az akkori energiapolitikai döntés alapján a széntüzelési erőművet átállították olajtüzelésre, mondván, hogy olcsó az olaj. Azután megérkezett az olajválság, az erőműbe pedig olaj nem is jött soha.”

 

Éjszaka dolgozott lyukszalagos számítógépen

Tari Gábor így a Magyar Villamos Művekbe, az MVM-be került, ahol a kezdetben az elektromos hálózat nagyfeszültségű vezetékeinek rendszerével, a transzformátorállomások elhelyezésének tervezésével foglalkozott. „Eleinte beosztott mérnök voltam, hálózattervező. Már akkor, a ’70-es évek végén számítógépen dolgoztunk. Még Commodore sem volt, de Budapesten az iparágnak volt egy IBM 360-as, aztán egy 370-es számítógépe; azokon lehetett gépidőt igényelni. Volt, hogy éjszaka kellett mennünk dolgozni. Még az első diplomamunkámat lyukszalagon csináltam, de a másodikat, a szakmérnökit már lyukkártyán. Ez akkor komoly fejlődés volt egy éven belül” – emlékezett vissza.

 

A rendszerszintű szemlélet elengedhetetlen

Visszatérve az MVM-es karrierjére, elmondta: a hálózattervező terület kibővült a hálózat létesítési tevékenységgel is, ahol idővel osztályvezető lett. Pályája innen egyre emelkedő lépcsőn keresztül vezetett a MAVIR Zrt. (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító) vezérigazgatói posztjára – ez az állami cég biztosítja a villamosenergia-piac zavartalan működését, bővítését, az egyenlő hozzáférést a rendszerhasználók számára ugyanúgy, mint a nemzetközi energetikai hálózattal való kompatibilitást és kapcsolatokat is.

 

 

„Kezdetben a nagyfeszültségű villamos hálózatot terveztem, majd a hálózatlétesítéssel is foglalkoztam, ezt követően pedig hálózati igazgató lettem, és akkor már hozzám került a hálózatüzemeltetés is. Ez jó lehetőség volt arra is, hogy szembesüljek korábbi önmagammal: a tervek hogyan valósíthatóak meg ténylegesen és az új létesítmények üzemeltetése milyen kihívásokat jelent. Az évek során így fokozatosan kialakult bennem az a rendszerszemlélet, ami a mostani paksi feladataim ellátása során is nélkülözhetetlen.”

 

Miért a legjobb helyszín Paks?

A műszaki főmérnököt ezt követően arról kérdeztük, hogyan választották ki annak idején Paksot, mint a magyar atomerőmű helyszínét, majd pedig arról, mi indokolta később, hogy az új atomerőmű, azaz a Paks II. is ugyanott épüljön. Minderre válaszát a különböző erőműtípusok összehasonlításával kezdte:

„Annak idején egyértelmű volt, hogy egy szénerőművet oda kell építeni, ahol a szénbánya van. Ott a szén, és a szenet elvinni sokkal drágább, mint a villamos energiát elszállítani. Egy atomerőmű esetében azonban már más a helyzet, sokkal kisebb a fűtőanyag szállításának jelentősége, az ugyanis nagy energiasűrűségű, nem nagy tömegű” – mutatott rá.

 

Környezetvédelem, infrastruktúra, Duna

Emlékeztetett: természetesen a paksi telephely eredeti kiválasztása előtt is nagyon komoly előkészítő munkát folytattak elődeink. „Akkor ugyan még nem voltak olyan szigorúak például a környezetvédelmi szabályok, mint ma, de figyelembe vették, hogy a leendő telephely a természetet minél kevésbé terhelje.” Emellett a műszaki főmérnök elmondta azt is: szempont volt Paks kapcsán, hogy könnyen elérhető legyen; nem csak a fűtőanyag szállítás miatt, hanem az építkezés lebonyolítása és az erőmű üzemeltetése miatt is. Fontos volt a jó infrastruktúra, illetve az is, hogy az könnyen legyen bővíthető.

 

 

„Paks egy viszonylag sík terepen található, ez az építkezés szempontjából több előnnyel is járt. Itt folyik a Duna, ami közlekedési útvonalnak is kiváló. Ott volt már a 6-os út, de lehetett tudni, hogy egyszer lesz majd M6-os is.”

Tari Gábor kifejtette: a Duna közelsége azért fontos, mert az atomreaktort magában foglaló primer körön túl az erőműnek van egy másik része is, amely gyakorlatilag teljesen úgy működik, mint egy hagyományos hőerőmű, ehhez pedig a folyó hűtővízként tud szolgálni.

 „A hőerőműveket hűteni kell, mert minél jobban le tudjuk hűteni, annál jobb a hatásfoka.”

 

Több száz kilométernyi vezetéket nem kell megépíteni

Ezt követően a most zajló fejlesztés került szóba. „Amikor később Paks II. megépítése szóba került, újra fölmerültek mindazok az előnyök, amelyek megvoltak már a '60-as években is. Ezek a pozitívumok mind megmaradtak, de jelentős szempontnak számított az is, hogy amennyiben a meglévő erőmű mellett építünk egy újat, az infrastruktúra zömét nem kell újonnan kialakítani, csak bővíteni.

Az eredeti, paksi erőműhöz épült vezetékekben rendelkezésre álló kötelező tartalék, a meglévő hálózati kapcsolat például kiválóan használható Paks II.-höz is (gyakorlatilag egy ugyanolyan méretű hálózati csomópontról beszélünk, mint ami például Budapest körül is van). Ezt figyelembe véve Paks II. hálózati csatlakoztatásához elégséges egy új (kétrendszerű) nagyfeszültségű távezetéket építeni. Amennyiben egy másik telephelyen történt volna az atomerőmű bővítés, úgy ez 4-5 új távvezeték létesítését igényelné, melyet kiépíteni nemcsak felesleges, de rendkívül drága is lenne.”

 

A biztonság kulcskérdés

Tari Gábor hangsúlyozta: „a hálózatnak egyébként hálózati meghibásodás esetére vagy más esetekre (pl. karbantartás) redundánsnak kell lennie, amely egy atomerőmű esetén akár két vezeték kiesését is kezelni tudja. Ha bármi ilyen történik, az nem eredményezheti az atomerőmű termelésének csökkentését, valamint azt a fogyasztó nem veheti észre. Ez egy fontos biztonsági filozófia.”

Pakson tehát a meglevő hálózati infrastruktúrára lehet alapozni a bővítést, így összesen csak egy új vezetéket kell majd építeni, sokkal olcsóbb kibővíteni a meglévő hálózatot, ezzel száz milliárd forint nagyságrendű beruházást spórolnak meg.

 

Nem csak egy engedély kell a Paks II. üzembe helyezéséhez

A hazai elektromos hálózat fejlesztésének vezető szaktekintélyét többek között a rendszerszemlélete és -ismerete miatt keresték meg, aki az új blokkok villamosenergia-rendszerbe illesztése kapcsán folyamatosan egyeztet a MAVIR-ral is. A fő feladata eddig az új erőmű villamos létesítési engedélyének megszerzése volt, melyet a MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) adott ki Paks II. részére, most pedig az abban leírt feladatok menedzselése képezi fő tevékenységét.

 

 

„A nagyobb fókuszt az OAH (Országos Atomenergiai Hivatal) létesítési engedélye kapta, azonban a MEKH létesítési engedélye ugyanúgy elengedhetetlen része az építkezés megkezdésének. Enélkül az engedély nélkül nem lehetett volna elkezdeni a kivitelezést. A törvényi előírások alapján összeállítottunk egy igen komoly műszaki dokumentációt és ennek alapján adtuk be az engedélykérelmet, amit meg is kaptunk 2020 decemberében.”

A beszélgetés végén még kitért arra is, miért vállalta el a feladatot:

„Már önmagában az, hogy részt veszek a magyar villamosenergia-rendszer legnagyobb beruházásában, szakmailag is felemelő érzés. A fiatalabb kollégáimnak mondom is gyakran, hogy nagyon nagy mázlitok van: itt lehettek, amikor megvalósul és majd ti is üzemeltethetitek.”

 

A magyar hálózat része az egységes európai villamosenergia-rendszernek

A villamos energiát az energiaforrásoktól – például az atomerőművektől – a fogyasztói körzetek felé a nagyfeszültségű villamosenergia-átviteli hálózat továbbítja. Ez a rendszer egységes: az egész hálózat azonos frekvencián és fázisban működik, úgy lett kialakítva, hogy a fogyasztók még egyszeres üzemzavar vagy karbantartás (n-1 elv) esetén is hozzá tudjanak jutni a szükséges energiához. A magyar rendszer 1995 óta része a nyugat-európai hálózatnak, amelyben az egyes részrendszerek (országok) kisegítést nyújthatnak egymásnak és ahonnan importálni és ahová exportálni is tudunk kereskedelmi alapon. Magyarország ma már minden szomszédja felé rendelkezik átviteli hálózati kapcsolattal. Ez az egyesített hálózat az európai villamosenergia-átviteli hálózat, amelyet a European Network of Transmission System Operators for Electricity, röviden ENTSO-E koordinál.