Angyal Miklós: megtiszteltetés a nukleáris szakmában dolgozni

"Megtiszteltetés ebben az iparágban dolgozni" – vallja Angyal Miklós, aki szerint kiváltságos helyzetben vannak mindazok, akik a Paksi Atomerőműben vagy a Paks II. Atomerőmű Zrt.-nél dolgoznak. "Aki ebben az iparágban dolgozik, megbecsülést érdemel és kap is" – szögezi le. Őt az atyai példa és ráhatás vitte erre a pályára. Jóvoltából már gyermekkorában megérezte, milyen a nukleáris miliő, édesapja ugyanis az atomerőműben dolgozott, s amikor eljött az ideje, határozottan térítette el őt eredeti szándékától, hogy közgazdász legyen mondván, azokkal Dunát lehet rekeszteni, energiára és ahhoz értő szakemberekre pedig mindig szükség lesz.

Nemcsak a nukleáris ipar, hanem a folyamatos tanulás mellett is elkötelezte magát Angyal Miklós. "Aki abbahagyja a tanulást, az megöregszik, legyen akár húsz-, akár nyolcvanéves. A folyamatos tanulástól fiatalok maradunk. Az életben a legnagyszerűbb dolog frissen tartani az elmét" – ezzel a Henry Fordtól származó gondolat első munkanapján találkozott a Paksi Atomerőműben. Azóta is ennek szellemében élve újra és újra visszaül az iskolapadba.

Legfrissebb diplomáján szinte meg sem száradt még a tinta, de már most azt mondja, lesz folytatás. "Már megvan a következő, amit szeretnék, de most kell egy kicsit szusszanni. Család és munka mellett nem volt egyszerű" – magyarázza. De az eredmény ezt megcáfolni látszik: most teljesített legjobban, a záróvizsga szinte hibátlanul sikerült. S ha már szóba került, elárulja, hogy az Óbudai Egyetem által kínált „agilis projektmenedzser képzés” keltette fel a kíváncsiságát. Kicsit kívül esik ugyan a komfortzónáján, de igazán érdekesnek tartja, s remek lehetőségnek arra, hogy a projektszemléletét csiszolja.

 

 

Elsőként energetikai mérnöknek tanult a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Itt még nem jellemezte az az elhivatottság, tudatosság, ami a későbbiekben. A matematika érdekelte, de a műszaki mechanika nem. Aztán észrevétlenül felébredt az érdeklődése az energetika iránt, s ez akkor még korántsem csak az atomenergiát jelentette, hanem a megújuló, a konvencionális és az egzotikus megoldásokat is. Betanuló gépészként a Paksi Atomerőműben kezdte pályafutását az üzemeltetésen. Apja nyomdokaiba lépve a vezénylőben szeretett volna dolgozni.

"A primer kör a szívem csücske" – indokolja. Hogy e cél eléréséhez közelebb kerüljön, ismét jelentkezett a BME-re. Három műszak mellett, főként az éjszakákat tanulásra áldozva, s immár a korábbinál jóval nagyobb lelkesedéssel elvégezte a reaktortechnikai szakmérnök képzést. Mivel időközben családot alapított, s házépítésbe kezdett, úgy gondolta „kitekint” az energetika más területére, s megszerzi a szükséges végzettséget ahhoz, hogy a saját háza épületenergetikai terveit elkészítse. Megjegyzi, hogy ez lett a diplomamunkája, ráadásul remekül sikerült.

Még be sem fejezte a tanulmányait, amikor napirendre került az erőműben az ISO 50001-es energetikai tanúsítvány megszerzése. A feladat koordinálására ő kapott megbízást. A küldetést teljesítették, de ő elbúcsúzott, mert egy újabb szép feladat került a látókörébe, ez pedig az új atomerőmű létesítése. Az újdonság ereje, illetve a beruházás léptéke mellett az vonzotta, hogy teljes életpályával kecsegtette.

Tevékenykedett instruktorként, majd a Primerköri Gépészeti Osztály szakértőjeként, júliustól pedig HR Képzési és Vezetés Támogatási Osztály szenior szakértőjeként a szimulátor instruktorok felkészítéséhez nyújt szakmai támogatást. Mint hozzáteszi, előzőleg ugyan műszaki területen dolgozott, de többnyire nemcsak a technológiával kellett foglalkozni, hanem az emberekkel is. Nem titkolja, az utóbbi nagyobb kihívás, mert míg két szivattyú lehet egyforma, de két ember nem. A kérdésre, hogy a sikerben mekkora hányadot képvisel a technológia, mekkorát az ember, némi gondolkodás után azt mondja: hatvan-negyven százalék. Mert hiába egy tökéletes mű, ha nincs jó szakembergárda, nincs kiváló teljesítmény sem.

"Azért dolgozunk, hogy az 5. és 6. blokk üzemeltetéséhez megfelelő számú és képzettségű szakember álljon rendelkezésre a megfelelő időben" – fogalmaz új munkája kapcsán. Ennek megkezdésével egyidőben szerezte meg a nukleáris technológia menedzser szakmérnök diplomáját, amire azért is büszke, mert ez az egyetlen, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által elismert hazai képzettség. Értékét az is növeli, hogy sokkal több lemondással és energiabefektetéssel járt, mint az eddigiek, hiszen feleségével immár két gyermeket nevelnek, s nem szívesen mondott le a velük töltött időről a tanulás javára.

 

Angyal Miklós szívesen vesz részt a projekt megismertetését és a munkaerőtoborzást szolgáló állásbörzéken, s örömmel vette azt a lehetőséget is, hogy a Paks II. Atomerőmű Zrt. képviseletében a magyar standon fogadhatja az érdeklődőket Párizsban a Nukleáris Világkiállításon. A World Nuclear Exhibition-t (WNE) két évente rendezik meg. Magyarország korábban nem vett részt ezen, idén viszont nagy sikerrel mutatkozott be. Hazánk impozáns pavilonjában – hat magyar cég mellett – a Paks II. Zrt. volt a főszereplő. "Magyarországról úgy tűnhet, hogy a nukleáris szakma nem nagy, de ezt cáfolja a nyolcvan ország képviseletében megjelenő ezer résztvevő cég beleértve a kis szelepgyártó vállalatokat és a szektor jelentős szereplőit, például a Westinghouse-t, EDF-t, CNNC-t. Három nap alatt minden korábbinál több, 25 ezer látogató fordult meg a kiállításon. Annak ellenére, hogy Paks II. nem termékkel jelent meg, jó benyomást tettünk a nemzetközi szakmai piacon. Sokan jelezték, hogy szeretnének aktívan szerepet vállalni a létesítésben. Tapasztalt, ismert cégek látnak perspektívát a projektünkben" – foglalta össze párizsi tapasztalatait Miklós.

És, hogy személyesen mit adott számára a WNE? "Nagyon élveztem, minden egyes perce izgalmas volt, nagyon sok nációval kommunikáltunk, rengeteg kérdést tettek fel, igazi szakmai diskurzus zajlott. Az volt a célunk, hogy növeljük a projekt ázsióját, de ez az intenzív három nap személyes fejlődést is eredményezett" – foglalta össze.