Ferenczi Ildikó vehette át a Segítő kéz kitüntetést Pakson

A díjat – amelyet 2003-tól kétévente ítélnek oda – azok elismerésére alapította az önkormányzat, akik munkájukkal hozzájárultak a város szociális és gyermekjóléti ellátásnak javításához, vagy e tevékenységük során kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az esten Szabó Péter polgármester mondott köszöntőt - derült ki a paks.hu tájékoztatásából.

"2016 decemberében döntött úgy a magyar országgyűlés, hogy minden év november 12. a szociális munka napja, amikor kifejezzük tiszteletünket, elismerésünket és hálánkat valamennyi szociális ágazatban szolgáló ember előtt a megfogott kezekért, vigasztaló szavakért, az önzetlenül felvállat emberi sorsokért, a remény hordozásáért, közvetítéséért" – mondta köszöntőjében Szabó Péter polgármester a szociális munka napja alkalmából tartott városi ünnepségen.

Mint olvasható, beszélt arról, hogy a 19. század végétől napjainkig Európa óriási fejlődésen ment keresztül az ipar, a tudományok és az élet megannyi területén, de mindközül a legfontosabb az a társadalmi fejlődés volt, amelyet ma egyszerűen szociális hálóként emlegetünk. "Amely fejlődés hátterében annak felismerése áll, hogy a legfontosabb érték mégis az ember. Az ember, aki természetes módon megöregszik, de eredendő értékét akkor sem veszti el. Az ember, aki gyermekként rászorul a felnőtt segítő kezére. Az ember, aki minden veleszületett értéke mellett képes a társadalom margójára kerülni, ahol egy neki nyújtott meleg leves, vagy egy hozzá szóló szelíd hang ott és akkor számára az életet jelenti. Hiszem, hogy ma mindezt együtt ünnepeljük: az ember semmihez sem fogható értékét, méltóságát, és ünnepeljük Önöket, akik személyes döntésükkel, szívük szeretetével szolgálatuk által elkötelezték magukat az emberek értékes szolgálatára" – mondta.

Kiemelte, büszkén mondhatja, hogy Paks egy olyan város, ahol a szociális háló erős és sűrűn szőtt. "Hiszen az Önök jóvoltából gondoskodhatunk az egészen kicsi gyermekekről, az időskor kihívásaival egyedül küzdőkről, az iskolai gondjaikkal birkózó diákokról, vagy éppen a krízishelyzetbe kerültekről – húzta alá, majd így folytatta: Paks város Önkormányzata és polgárai nevében köszönetemet fejezem ki lelkiismeretesen végzett munkájukért, mindennapi áldozatos szolgálatukért. – Köszönöm, hogy Önök hivatásuk képviselőiként soha nem azt ígérik, hogy majd én megmutatom, merre van a kiút, hol a megoldás, majd én megkeresem a kapaszkodót. Önök mindig azt ígérik, hogy együtt megoldjuk. És ennek a segítő együttműködésnek köszönhetően az egyének és a közösségek ereje is megsokszorozódik. Mindannyian tudjuk, hogy napjainkban minden korábbinál nagyobb szükség van Önökre, tudásukra, tapasztalatukra, munkabírásukra. Amikor a szociális munkát végző munkatárs a kezét nyújtja egy intézményben, egy családban, egy kórházban vagy egy iskolában, akkor valamennyiünknek nyújtja a kezét, elmondhatatlanul hálásak vagyunk mindezért. Kívánok a sokak számára egyedüli reményt nyújtó mindennapi szolgálatukhoz lelkierőt, örömöt és jó egészséget" – zárta köszöntőjét Szabó Péter.

Az esten átadta a Segítő kéz kitüntetést, amelyet ez alkalommal Ferenczi Ildikó, a Paksi Életfa Idősek Otthona intézményvezetője vehetett át.

A métatásban elhangzott, hogy Ferenczi Ildikó szülőfalujában egy fogyatékkal élőket gondozó intézmény működött. Édesanyja az otthonban dolgozott, és mindig jó szívvel mesélt az ott élőkről, a munkájáról. Édesapja részéről pedig elvárás volt, hogy ugyanúgy bánjanak a neki dolgozó segédmunkásokkal, mint a családtagokkal. Szülei révén korán kialakult a szociális érzékenysége.

Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, nem volt kérdés, hogy Ferenczi Ildikó segítő szakmát választ

Egészségügyi szakközépiskolában érettségizett, majd számos képzésen, szakképzésen szerzett bizonyítványt. Húsz évig egészségügyi területen dolgozott, ezzel párhuzamosan hivatásos gondnoki tevékenységet vállalt és a Vöröskeresztnél is önkénteskedett, véradásokat szervezett, adományokat osztott a rászorulóknak. Huszonnégy éve próbálja segíteni, támogatni a fogyatékossággal élőket, hátrányos helyzetűeket, hajléktalanokat, pszichés betegséggel élőket. Hogy ezt minél hatékonyabban tudja tenni, szociális munkás diplomát is szerzett 2015-ben.

Abszolút elhivatott szakember, dolgozott gondozónőként, mentálhigiénés munkatársként, intézményvezető ápolóként, és immár három éve vezeti a Paksi Életfa Idősek Otthonát. Igyekszik komfortosabbá tenni a gondozottak mindennapjait, otthonosabbá tenni számukra környezetüket, nyugodt, biztonságos légkört kialakítani, vidámabbá varázsolni mindennapjaikat. A legfontosabb számára az emberközpontú idősellátás minden feltételének megteremtése és biztosítása.

A koronavírus-járvány miatti tiltások óriási lelki megterhelést róttak a lakókra. Ferenczi Ildikó ezt úgy próbálta enyhíteni, hogy egy olyan látogatószoba létrehozását kezdeményezte, ahol a lakók és hozzátartozóik fizikailag ugyan nem érintkezhettek, de láthatták egymást és beszélgethettek.

Pályázatok és jó kapcsolatok révén megálmodott és létrehozott az intézmény területén egy emlékező sétányt. A parkosított udvarban faragott táblák, kerámia tárgyak kaptak helyet, ezek között merülhetnek el gondolataikban, emlékeikben a lakók akár egyedül, akár szeretteikkel. A kerámiák elkészítése nemcsak a keramikus, hanem a lakók kézügyességét is dicséri. Bevonásuk az udvar szépítésébe cél volt, hiszen a foglalkoztatás, a hasznosság érzése megkönnyíti az idősek mindennapjait.

Napjainkban egyre több demenciával élő van az idősotthonokban, ami megnehezíti a dolgozók és a mentálisan ép lakók életét is. Erre az a megoldás mutatkozott a legkézenfekvőbbnek, ha az intézményben külön részleget alakítanak ki a demenciával élőknek. Az ehhez szükséges átalakítás és ennek megszervezése is a kitüntetett nevéhez fűződik.

A célja mindig az volt, hogy az intézmény olyan legyen, amilyent a saját hozzátartozóinak is nyugodt lelkiismerettel ajánlana és elfogadna. Hogy ezt sikerült elérni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre súlyosbodó demenciával élő édesanyját is az otthon lakói között tudhatta.