Megszállták Bonyhádot a galambok

Az első galambokat meglátva többekből is a „Te jó ég!”, illetve annak rokon kifejezése buggyant ki – ahogyan az a jubileumi, immár 20. alkalommal megszervezett bonyhádi Galamb- és Kisállat-kiállítás szervezőitől megtudtuk. Ennek oka, hogy a látogatók először a karrier galambokkal találták magukat szemben, amelyek jellegzetessége az avatatlan szem számára meghökkentő orrdudor, illetve a szemük körüli hasonló bőrképződmény.

Persze a ketrecek között beljebb haladva sok más – köztük igazán érdekes – fajtát is megcsodálhattak az érdeklődők, hiszen mintegy 60 tenyésztő, közel 500 madarát nézhették meg. Ez kicsit szerényebb szám, mint ami a korábbi évekre volt jellemző, aminek az az oka, hogy a Duna túloldaláról a madárinfluenza járvány miatt nem jöhettek tenyésztők. Így Tolna, Somogy és Baranya képviseltette magát – tudtuk meg Jelics Attilától, a szervező bonyhádi Galamb- és Kisállattenyésztő klub elnökétől.

A kiállításon több tucatnyi fajta képviseltette magát. Igazi sláger galambok most a kingek, amelyek nagyon szépek, de igazi kihívás tenyészteni őket. A texánok szép kerek formájukkal hódítanak. A kínai sirályka galamb kültakarójával hódít, borzas pihéjétől egyedi, de a magyar óriás is impozáns tarkóbúbjával és lábtollával. A keleti sirályka galamb egyik érdekessége a csököt csőre, ami miatt rettenetesen rosszul nevel fiókákat, hiszen nem tudja etetni őket. Az ilyen fajtáknál vetik be egyébként a dajka galambfajtákat – mint a koburgi pacsirta galamb –, amelyek felnevelik, etetik más galambok fiókáit. Ilyen pótmamákra a kingeknek is szükségük van, nekik azért is, mert nagy testükkel törik a tojásokat. A sort még hosszan lehetne folytatni.

A madarakat a versenyeken képzett bírák pontozzák, annak megfelelően, hogy mennyire közelítik meg az elfogadott elméleti ideális formát. Az ideált a kitenyésztő ország szakmai szervezete határozza meg. Új fajokat keresztezéssel hoznak létre. A texánt például a king és a mondain pároztatásával tenyésztették ki. Az új faj az, ami már nem szórja szét az utódot – tehát a már említett példával élve, a texán fajta akkor lehetett elfogadott, amikor utódai már csak rá hasonlítottak, nem volt olyan, amelyik inkább a king, vagy inkább a mondain felé hajlott volna.

Jelics Attila gyermekkora óta foglalkozik galambokkal. Amikor az egyik zombai galambász kitelepült Németországba, neki adott 50 galambot, azzal, hogy azokat majd visszaadja a növendékekből. Így is lett. Tíz évvel ezelőtt került hozzá az első texán, akkor kezdett el kiállításokra járni, és csatlakozott a fajtaklubhoz is.

Hobbijában többek között az az öröm, amikor hazamegy a munkából, elücsörög fél órát a galambok között, és teljes megnyugvást nyer.

 

                                                                                                                                                                   

A texán a terv szerint készült galamb

A Jelics Attila, több érdekességet is elárult a kiállított madarakról. Például azt, hogy a texán galamb az egyetlen fajta a világon, amelyet úgy tenyésztettek ki, hogy előtte megtervezték. Kitalálták milyen formájú, tulajdonságokkal rendelkező madarat szeretnének, és aztán addig dolgoztak, amíg el nem érték a kívánt eredményt. Ez az a fajta, amelynek a nemét a kikelés után azonnal meg lehet különböztetni, ami egy húsgalamb esetében nagyon fontos. A hímek ekkor még teljesen csupaszak, a tojók pedig már pihések. Nagyon szaporák is, egy pártól egy év alatt 15-16 fiókát is meg lehet fogni. A madarak nagyjából egy kilósra nőnek, amiből fél kilogramm hasznosítható. – A tenyésztők között is vannak „kannibálok” – mint én – akik megeszik a galambhúst, amelynek egyébként a kacsáéhoz hasonló az íze – mondta viccelődve a texánokra specializálódott tenyésztő.

A galambok nem igazán kis kedvencek, de azért előfordul a tenyésztőkkel, hogy egy-egy állatot jobban megkedvelnek. Jelics Attilának egy hat éves tojó a kedvenc madara, amelyet egy híres alföldi texán tenyésztőtől vett.

A párjukért repülnek haza

Postagalambok képzése fokozatosan zajlik. Először kisebb távolságban eresztik őket el, hogy haza repüljenek, aztán fokozatosan növelik a távot. Nagy versenyek már több száz, akár ezer kilométeres távokon zajlanak. Persze minden galamb máshova ér haza, így átlagsebességet számolnak, és azt veszik figyelembe. A madarak motiválásának egyik eszköze az özvegy módszer. A megmérettetés előtt a hímet a tojó mellé teszik egy ketrecbe, de nem engedik őket össze. Aztán elviszik versenyre, és azért igyekszik haza, mert tudja, hogy ott várja a párja.