A ház, amelyben a nemzetiségi politikus a munka végeztével szívesen időzött, december 15-én csendes megemlékezés keretében kapta meg hivatalosan is az új nevét. A legkedvesebb barátok és munkatársak mellett Heinek Ottó felesége és fia is részesei voltak az eseménynek.
Az augusztus 20-án elhunyt Heinek Ottó nevét és emlékét őrzi a Szekszárdi Német Nemzetiségi Önkormányzat tulajdonában lévő közösségi ház. Az országos német önkormányzat előző elnöke ugyanis több mint két évtizeden át volt aktív tagja a tolnai megyeszékhely német egyesületének és önkormányzatának.
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (MNOÖ) által fenntartott, Szekszárdon működő Magyarországi Német Színház művészeinek előadása gazdagította azt a bensőséges emlékünnepséget, amelyen először Schubert Olívia, az MNOÖ elnöke idézte fel elődje karizmatikus személyiségét:
– Hogy mi jut eszembe Ottóról? Egyrészről a tudás és a tekintély. Rendkívül művelt volt, rengeteg minden érdekelte, és számtalan témával kapcsolatban volt szerencsém hosszú beszélgetéseket folytatni vele. A hatalmas tudása és a fellépése különös tekintélyt kölcsönzött neki. A másik, amit hozzá kapcsolok, az az, hogy mennyire hitt a demokratikus értékekben és a közösségünk összetartozásában. Meggyőződése volt, hogy a magyarországi német közösség erős és összetartó, és nem csak múltja, hanem jövője is van. A harmadik dolog pedig, ami elválaszthatatlanul kötődik hozzá, az a gasztronómiával függ össze: bárhová utaztunk, ő mindig tudta, hol található a legjobb étterem, hol adják a legfinomabb kávét. A nemzetiségi politikus és az ember tehát mindvégig egy egységgé olvadt össze benne. Úgy gondolom, ez a ház méltóképpen viseli majd a nevét.
Tircsi Richárdot 2006 óta fűzte munkakapcsolat és egyúttal barátság is Heinek Ottóhoz. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának vezetője emlékező szavaiban felidézte többek között azokat a közös utazásokat, amelyek a munka mellett a személyes beszélgetésekre is lehetőséget adtak:
– Hálás vagyok Ottónak, mert ilyenkor az életlátását, az élettapasztalatát ajándékozta nekem. Nagyon sok közös témánk, közös érdeklődési körünk volt – nem csak a származás, a magyarországi németség vagy az anyaország történelme, hanem például a foci, különösen a Bayern München iránti rajongásunk is. Minden meccset végigesemeseztünk. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy nem mindig értettünk egyet, sőt, sokszor másképp láttuk a dolgokat, de nem volt olyan téma, amelyben józanul átbeszélve mindent ne tudtunk volna kompromisszumra jutni. És ez szerintem sok mindent elmond egy ember jelleméről. Értéket hagyott ránk: nemcsak azt az önkormányzati és intézményrendszert, amit megálmodott és felépített, hanem a különleges szemléletmódját is. Ha bármilyen probléma merült fel, én rendszerint nyugodt voltam, mert tudtam, hogy van megoldás, és az nála van. Ottó itt van velünk, mindig is itt lesz velünk, ha beszélünk róla és megmaradunk az általa megkezdett úton.
Dr. Józan-Jilling Mihály, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlési tagja, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és Heinek Ottó személyes jóbarátja egy képzeletbeli levélben foglalta össze gondolatait:
– Szia, Ottó! Augusztusban még azt mondtad, egy darabig el fogsz tűnni, és bár életedben nem voltál még táppénzen, kihasználod ezt a lehetőséget is, néhány hónap alatt összerakod magad, és felerősödve „gatyába rázzuk” a dolgainkat Budapesten és szerte az országban. Azóta több mint három hónap telt el és nem jelentkeztél. Marad hát a levélírás. Általánosságban elmondanám, hogy az élet sehol sem egyszerű – de ne erről essék itt ma szó! A szüret kiválóra sikerült itt, Szekszárdon. Sokszor említünk és gondolunk rád minden koccintásunkkal – most és mindörökké. Utóirat: Válaszodat várom, és ha írsz, a Hrabovszky utca 10. fölé csak annyit írjál: Heinek Ottó Közösségi Ház!