A BÖSZ alapítása óta eltelt 80 évre emlékeztek

A megemlékezés kezdetekor Elekes Ferenc: Tisztesség adassék című versét hallhatták a résztvevők, Bartholomaei Patrícia tolmácsolásában, majd Filó Tamás, az újjáalakult BÖSZ küldötte köszöntötte a megjelenteket. Felidézte: éppen 80 évvel ezelőtt, 1936. december 19-én hagyta jóvá a Magyar Királyi Belügyminisztérium a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének alapító okmányát. E jeles alkalomra és a Szövetség alapítóira emlékezünk ma.

Antal Mária, a BÖSZ korábbi vezetője mondott beszédet a programon, aki ezt követően Andorka Gáborral, a gimnázium igazgatójával megkoszorúzta a lélekharangot – amely az iskola elhunyt igazgatóinak, tanárainak állít emléket. Zárásként a Bonyhádi Evangélikus Gyülekezet Charis Kamarakórusa készült egy szívmelengető, karácsonyra hangoló, kedves kis műsorral, amelyet kötetlen beszélgetés követett a kollégiumban.

Antal Mária beszéde:

„MI ALULIROTTAK, kik… a bonyhádi… ev. főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettünk, a mai napon elhatároztuk, hogy a közöttünk fejlődött benső barátság ébrentartására… tízéves találkozót rendezünk.”

Gimnáziumunk második érettségiző évfolyama kötött találkozási szerződést 1911-ben ezekkel a szavakkal. Mi is hasonló okokból gyűltünk ma össze…

Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, köszönöm, hogy ebben a kicsit zord időben eljöttek megemlékező rendezvényünkre.
Ma nyolcvan éve, hogy 1936. december 19-én bejegyezték a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségét.
Nekem most az lenne a tisztem, hogy ennek a 80 évnek a történéseiről beszéljek.
Nagy István tanár úr több tanulmányban is feldolgozta a szövetség történetét – minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlom ezeket - ígérem, hogy én ma itt csak röviden szólok.

Emlékeznek még a találkozási szerződés előbbi szavaira? Valamiféle megszállottság és az összetartozás különös foka kell ahhoz, hogy írásban is rögzítették elődeink: tudni akarunk egymásról, tudni akarjuk, hogy sorsotok hogyan alakul, és mindenhol fontos legyen, hogy innen jöttünk. Meghatódás nélkül alig lehet ezekről a dolgokról beszélni. Talán mi is ezért gyűltünk össze, bár nem kötöttünk írásbeli szerződést. Fogadalmat azonban anno mi is tettünk egymásnak.

Nézzük akkor kik voltak a „megszállottak”!

Az első: 1936-ban, Koritsánsky Ottó, abban az évben a 40 éves találkozójukat tartották. Hajas Béla tanár úr már előzőleg szorgalmazta a diákság megszervezését. A június 13-i ünnepi program kereteit között megalakították a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségét, megválasztották az elnököt Koritsánszky Ottó személyében, a 18 fős vezetőséget és 36 tagú választmányt is.
A találkozón 126 öregdiák vett részt, a szövetség hivatalosan ekkor 136 tagot tartott nyilván. A szövetség elfogadta az Alapszabályt, amelyet a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1936. december 19-én hagyott jóvá, ma 80 éve.

A második: Dr. Kós Árpád a BÖSZ második elnöke.

A harmadik: Dr. Kolta László. 1956-ban az iskola alapításának 150. évfordulójának tiszteletére nagyszabású ünnepséget szerveztek Sárszentlőrincen és Bonyhádon is.
Bonyhádon május 6-án tartották az ünnepélyt. Már a meghívó szövege is jelezte, hogy az ünnepélyre elvárták az öregdiákokat is: „1956. május 6-án seregszemlére készül a bonyhádi öregdiákok nagy tábora is, hogy lerója a hála és szeretet, a ragaszkodás és hűség adóját sok-sok diáknemzedék közös nevelőanyja, a százötven éves Alma Mater előtt.”

A negyedik: Schwarcz Tibor. A 175. évfordulón, 1981-ben elhatározták, hogy a diákszervezetet újraélesztik. S az elhatározást tett követte. A szervezők 1982. április 17-re, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központba hívták össze az öregdiákokat, hogy megalapítsák az érdekvédelmi szövetséget. A jelenlévők elhatározása szerint az érdekvédelmi képviselet neve Bonyhádi Öregdiák Szövetség, (BÖSZ) lett, melynek tagja lehet minden olyan magyar vagy nem magyar állampolgár, aki a gimnáziumban tanult vagy tanított, és „bonyhádi öregdiáknak érzik és vallják magukat”.
Céljuk a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium volt diákjainak tömörítése - az „Alma Mater” hagyományos szellemiségében -, a barátság, az összetartás, az iskola múltja és jelene iránti szeretet ápolása.

Az ötödik: … a megszállottság engem is utolért. Igen, kedves Barátaim, nem kellett győzködni, tenni szerettem volna valamit szeretett gimnáziumunkért. 2007-től kapcsolódtam be a munkába. Látszólag sok minden megújult: új helyszín, új logó, új díjak. A lényeg azonban nem változott: a találkozni vágyók, a kíváncsi szemmel egymásra ismerők alkalmait teremtettük meg. A közgyűlésen egy szál virág az 50 éve érettségizetteknek… Beszélni, megbeszélni a fontos, évtizedeket felölelő eseményeket. Ott folytatni, ahol abbahagytuk egy éve, két éve, sok éve… Kavargó, zsibongó tömeg, újból diáknak lenni…
Mind szorosabb kapcsolat alakult ki a gimnázium mindennapi élete, oktató-nevelő munkája és a BÖSZ között: az iskolai ünnepségeken, rendezvényeken való részvétel, a majd minden hétre jutó érettségi találkozók szervezése, s a közös pályázatok is elősegítették a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium szellemi, anyagi gyarapodását, hírnevének öregbítését.

2015. május 23-án tartott XXXII. közgyűlésen a BÖSZ új vezetőséget választott 5 évre, háromfős vezetőséggel és 9 küldöttel. Az elnöki teendőket Csötönyi Nóra tanárnő vállalta el, további vezetőségi tagok: Erményi Enikő és Andorka Gábor lett. 
2016. tavaszán Csötönyi Nóra lemondott elnökségi megbízatásáról, a 2016. májusi közgyűlésen Ruppert Dóra öregdiák helyettesítette őt.

Tisztelt Megjelentek!

Illyés Gyula – ki ne tudná? – a „tündéri kohó” jelzővel emlékezett meg gimnáziumunkról. Kevés iskola mondhatja el ezt magáról, s valódi büszkeséggel fújjuk kívülről a mi memoriterünket: „Nagy munka megy itten./ Itt kap az árva palástot, a kiskondás koronát és /kardot a nyurga diák, aki álmaiban hadak élén küzd, míg népe szabad nem lesz, hős, mint a mesékben."

Szükségünk van egymásra. Ahogy az iskola életében úgy a BÖSZ életében is voltak hullámvölgyek, de mindig túljutottunk rajta. Újból ki kell mondani ezeket a szavakat: emlékezzünk a közöttünk fejlődött benső barátság ébrentartására. A megszállottságra. Az összetartozásra.

Tisztelt Öregdiáktársaim, hiszem, hogy a középiskolának is közel olyan meghatározó szerepe van az ember életében, mint a szülőhelyének, és a kötődés is talán ugyanakkora. És azt is tudom, hogy ez a gimnázium mindig visszavárja, és szívesen látja volt diákjait. És talán az sem véletlen, hogy gimnáziumi tantestületnek közel fele egyben öregdiák is…
Szeressék és támogassák továbbra is ezt a gimnáziumot és a diákszövetségét!

Köszönöm, hogy meghallgattak.