A nagy elődök nyomdokaiba léptek a tűzoltó hallgatók

A Katasztrófavédelem Központi Zenekarának előadásában csendültek fel a Himnusz hangjai, majd a tiszthelyettesek fogadalmat tettek, amelynek szövegét Kalmár Gergely tűzoltó őrmester olvasta elő. 

Hazánkban százötven éve, 1870-ben kezdte meg működését a hivatásos tűzoltóság – fogalmazott ünnepi beszéde bevezetőjében dr. Góra Zoltán tűzoltó vezérőrnagy, országos katasztrófavédelmi főigazgató. A méltó ünneplésnek gátat vetett a koronavírus-járvány, a főigazgató azonban örömét fejezte ki, hogy ennek ellenére köszöntheti azokat a munkatársakat, akik a nagy elődök nyomdokaiba léptek. A ma esküt tettek olyan mérföldkőhöz érkeztek, amely meghatározza hátralévő életüket, hiszen a mai napon a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjaivá váltak, tűzoltók lettek. A járványhelyzet ellenére is sikeresen végrehajtották a képzésből adódó feladataikat, jól teljesítettek a vizsgákon, és most tűzoltóként vonulnak be szolgálati helyükre. A ma esküt tettek nem szakmát, hanem hivatást választottak – folytatta dr. Góra Zoltán. A tiszthelyettesek egy olyan csapathoz csatlakoztak, amelynél a munkához az emberi értékek elengedhetetlenek. A főigazgató annak az elvárásának adott hangot, hogy szolgálatukban legyenek mindig felkészültek, alaposak, körültekintőek. Fejlesszék tudásukat, bővítsék ismeretüket, és minél hamarabb szerezzék meg a gyakorlati tapasztalatokat. A legismertebb, legjobban tisztelt hivatás a tűzoltóké, mondta a vezérőrnagy. Ezt a bizalmi tőkét az elődök százötven év alatt áldozatos, önfeláldozó munkával teremtették meg. „Élvezzék és éljenek ezzel a bizalommal, de soha ne tegyék kockára” – hívta fel az újoncok figyelmét Góra Zoltán, aki végül sok sikert, erőt, egészséget kívánt a hallgatóknak a katasztrófavédelem szervezetében megkezdett pályájukhoz. 

A hallgatók nevében Köteles András tűzoltó őrmester mondott válaszbeszédet. Mint elmondta, mindannyian azzal az elhatározással érkeztek a rendészeti szakgimnáziumok valamelyikébe, hogy a rájuk váró kihívásoknak megfelelve minél alaposabban elsajátítsák a tűzoltói hivatás alapjait, tanulmányaik kezdetét azonban beárnyékolta a járványhelyet. Távoktatás formájában szerezték meg az elméleti ismereteket, a gyakorlati képzéseket a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokon folytatták, a járványhelyzet levonulásával pedig a Katasztrófavédelmi Oktatási Központban fejezték be tanulmányaikat. A rendészeti iskolákban kialakult csapategységet így nem tudták továbbfejleszteni, megtört az összekovácsolódás folyamata. Minden rosszban van azonban valami jó – folytatta Köteles András. A képzés végeztével ugyanis néhányuknak lehetősége volt megismerni leendő szolgálati helyét, míg mások a megyeszékhelyi tűzoltóságoknál tekinthettek bele a szakmai életbe, személyes kapcsolatot kialakítva a leendő kollégákkal. Köteles András végül köszönetét fejezte ki a hallgatói állomány nevében a tanároknak, az oktatóknak a sok fáradozásért, a lelkiismeretes munkáért, és nem utolsó sorban a türelemért, amellyel segítették a hallgatók szakmai és emberi fejlődését, előrehaladását. 

A beszédet követően az országos katasztrófavédelmi főigazgató a tűzoltó II. szakképzésben nyújtott kiemelkedő tanulmányi eredménye és a közösségért végzett munkája elismeréseként dicséretben és jutalomban részesítette Szabó Tamás tűzoltó őrmestert, Köteles András tűzoltó őrmestert, Kovács Dávid tűzoltó őrmestert és Tímár Mihály tűzoltó őrmestert. 

Az ünnepség végén hat hallgató a kegyelet koszorúit helyezte el a főigazgatóság épülete előtt álló Hősi halottak emlékművénél. A rendezvényt a Szózat hangjai zárták, majd a hallgatók tiszteletadásként díszmenetben haladtak el elöljáróik előtt.