A gemenci ártéren számos olyan medermaradvány található, amelyet a korábban még szabadon kanyargó folyó hagyott hátra.
A hullámtéren lévő holtágakat ma is rendszeresen megönti a Duna, de nem csak vízzel telíti, hanem rendszeresen hordalékot (homokot, iszapot) is tesz le bennük. Ettől, valamint a víztestekben keletkező, illetve oda kerülő nagy mennyiségű növényi anyagtól ezek a vizek folyamatosan töltődnek, sekélyednek, beszűkülnek, majd egy idő után beerdősülnek.
A különböző feltöltődésű stádiumban lévő vizeink más-más növényvilágnak adnak otthont. A sekély vizű holtágak egyik leglátványosabb faja a találó nevű tündérfátyol (Nymphoides peltata). Ahol létfeltételeit megtalálja ez a védett növény, ott előfordulása tömeges. Július-augusztusi virágzása idején olyanok ezek a holtágak, mintha egy élénksárga szőnyeget terítettek volna felszínükre. Gyönyörködhetünk a jelenségben a Pörbölytől gyalogosan is megközelíthető tanösvényen sétálva, mely a jelentős állománynak otthont adó Nyéki Holt-Dunát is érinti.
Mivel új holtágak már nem keletkeznek, a meglévők pedig folyamatosan feltöltődnek, fontos feladata Igazgatóságunknak az ilyen „vizes élőhelyek” megőrzése, szükség esetén rekonstrukciója, amely jellemzően a vízpótlás javítását, vízvisszatartó műtárgyak építését, vagy a medrek kotrását jelenti.