Két dombóvári vállalkozó is segíti a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 28. számú Dombóvári Csoportját abban, hogy az növelje a fecskék helyi költőhelyeinek számát.
Az utóbbi évtizedben komoly trauma érte az európai és a hazai fecskeállományt, ugyanis az iparszerű állattenyésztéssel és a törvény által elrendel homokbánya bezárásokkal a költőhelyek 60-80% megszűnt.
„Egy fecske nem csinál nyarat” mondja a bölcs magyar, de az a jó példa, amit Kovács Tibor és ifjabb Zámbó István a fecskékért tett és tesz, közel 2000 fiókát eredményezhet évente.
Az előbbi vállalkozó a Gunarashoz közeli telephelyén - ahonnan korábban agyagot szállítottak a téglagyár számára - 2016 óta járul hozzá az egykori bánya partfalainak megújításához. Ennek eredményeként ott évente 120-170 pár parti fecske tud költeni kétszer, ami mintegy 1.200-1.500 fiókát jelent. Mivel egy fecske egy esztendőben körülbelül 1.000.000 rovart fogyaszt el, így könnyen kiszámolható az, hogy csak nekik köszönhetően1,2-1,5 milliárd példánnyal csökken azok száma Dombóváron és annak környékén.
Ifjabb Zámbó István gazdálkodó engedélyezte azt, hogy a Mágocs felé vezető út mentén lévő állattartó telepén a meglévő sárfészkek mellé 25 műfészket is felhelyezzenek a füstifecskéknek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 28. számú Dombóvári Csoportjának tagjai.
Ha Önnek is fontos a fecskék jelenléte, haszna és csicsergése az Ön közvetlen környezetében, akkor támogassa a civil szervezetnek az értékmentő és -teremtő tevékenységét szolgáló programját!
Bár harminchárom évet töltött el egy munkahelyen és nem gondolkodott a váltáson, a Paks II. projekt mégis elcsábította Bohus Róbertet, aki úgy gondolja: ennek a beruházásnak olyan nívója, hírneve van, amiért érdemes volt ezt a lépést megtenni. A cég programelem-felelőse tapasztalt projektmenedzserként került márciusban a két új blokk létesítését koordináló társasághoz.