Kell-e félniük a 45 fölöttieknek az állásinterjún?

A kutatást kezdeményező Restart-Up közösség külön az álláskeresők, és külön a foglalkoztatói oldal véleményét is várja. A kutatási eredmények felhasználásával a két oldal között csökkenhet a távolság, eltűnhetnek az előítéletek, és reális elvárásokkal találkozhatnak a korszerű tudással rendelkező középkorúak. A Restart-Up a kutatási beszámolót és az elemzések alapján készített javaslatait az év végéig ígéri közreadni.

 

2016-ban csupán önerőből és meglévő szakmai kapcsolatrendszere segítségével végzett kisebb körben hasonló kutatást a Restart-Up közösség. A társaság önkéntes trénerek bevonásával segíti a 45 fölötti diplomásokat, hogy korszerűbb életrajzzal, frissen tartott nyelvismerettel, meggyőzőbb fellépéssel, céltudatosabb érdekérvényesítéssel sikeresebbek lehessenek az állásinterjún. A kezdetek óta már több száz embernek segítő szervezet egyúttal a munkaadói oldal felé is kifejt kommunikációt. Megfigyelésük szerint sok állásinterjú akár banális félreértéseken, tudat alatt táplált előítéleteken is elcsúszhat: az interjúztató és a pályázó közötti korkülönbség, a közösségi médiához való eltérő hozzáállás, az úgy nevezett „rigó utcai akcentus” vagy néhány avíttnak gondolt szófordulat is lehet oka 45 fölötti, akár több diplomával is rendelkező jelöltek elutasításának, a szakmai megfelelés ellenére.

A Restart-Up kutatása ezúttal a Pénzügyminisztérium anyagi támogatásának köszönhetően sokkal nagyobb kört érhet el. A válaszok birtokában még pontosabban deríthetik fel, hogy mik a valódi okok az állásinterjúk félrecsúszására, és ezek alapján adhatnak megoldást a 45 fölöttiek kezébe.

 „A munkaerőpiac eljutott abba a fázisba, hogy minden hadrafogható munkavállalóra szükség van. Ilyen körülmények között nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezres nagyságrendben mondjunk le felsőfokú végzettséggel és szakmájukban óriási tapasztalattal rendelkező emberekről csak azért, mert nem vágják csípőből az interjúztatók keresztkérdéseire a válaszokat.” – magyarázza Müller Helga, a Restart-Up közösség operatív vezetője.

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a fejlett országokhoz hasonlóan a társadalom Magyarországon is öregszik, és számos iparágban munkaerőhiány van, a közép- és időskorúakat a munkaerőpiac mégsem becsüli eléggé, és nem érzékeli a bennük rejlő lehetőséget. Sőt, sok szempontból hátrányt szenvednek, annak ellenére, hogy ez valós teljesítőképességükkel nincs összefüggésben:

 

A 45 felettiekkel kapcsolatban az a percepció, hogy „túlvannak a csúcsponton”. Pedig a legfrissebb demográfiai trendek szerint a munkában várhatóan eltöltött éveik számát tekintve még épp csak félidőben vannak! Diplomások esetében pedig még több is van hátra, mint amennyi egyáltalán eltelt az iskolapadból való kikerülés óta.

A munkaadók hajlamosak azt gondolni, hogy a 45 fölöttiek teherbírása nem kielégítő. Az elmúlt fél évszázadban a jóléti társadalmakban azonban éppen az volt megfigyelhető – különösen diplomások körében – hogy a középkorúak sokkal tudatosabban étkeznek, sportolnak, és rendelkeznek fedezettel az ehhez szükséges termékek és szolgáltatások igénybevételére.

A munkaadók körében ugyan eltűnőben vannak a gyermekvállalás előtt állókkal szembeni előítéletek, ugyanakkor a családdal rendelkezőkkel nem feltétlenül tanúsítanak hasonló önmérsékletet. Pedig a 45 fölöttiek sokszor már sokkal szabadabbak, gyermekeik önállóbbak, ráadásul idejük beosztását is rég megtanulták, képesek a munka és magánélet egyensúlyát fenntartani.

Miközben a társadalom öregszik, a munkahelyek jelentős része mégis az olcsóbban foglalkoztatható fiatalokat célozza, bevonzásuk érdekében nem ritkán aránytalanul nagy hangsúlyt helyeznek a számukra vonzó légkör kialakítására. A trendi környezet és a fiatalos vállalati kultúra ugyanakkor nincs tekintettel a középkorúak igényeire. Legyenek bármennyire is lojálisak a céghez, nem kívánnak családjukként tekinteni a kollégákra, nekik a raklapbútor, a csocsóasztal és a rendszeres csapatépítés inkább demotiváló kényelmetlenség.