Több helyszínen tartottak megemlékezést Pakson

- Alapvetően mindannyian benne vagyunk az élet unalmas, embert próbáló taposómalmában, de néha jönnek pillanatok, különleges események, amelyek rávilágítanak értékeinkre, emberségünk méltóságára, amelyekből erőt, büszkeséget meríthetünk. Amelyek képesek felemelni, megtartani az egyént, vagy akár egy egész nemzetet – mondta Szabó Péter, Paks polgármestere a Szent István téren tartott március 15-i városi ünnepségen, Reményik Sándor: A szőnyeg visszája című költeményének egyik versszakára utalva.

Mint felidézte, nem volt ez másként 1848 márciusának idusán sem, amikor a magyar nép teljes elnyomásban élt, kiszolgáltatva az elnyomó hatalomnak, szegénységnek, reménytelenségnek, elszigetelve Európa fejlett országaitól. Talán pont ezért volt hatalmas, és mindent elsöprő különösen is a fiatalok szívében a szabadság és egy új világ iránti vágy. És ez megmutatta a Magyar nemzet számára, ha csak néhány hónapra is az élet és a világ valódi színét.

A polgármester feltette a kérdést napjaink ifjúságának, hogy mit kezdenek a forradalom eseményeivel, lelkületével, szellemi lelki üzenetével.
– Biztosan nem vagytok könnyű helyzetben, hiszen már jókora távolság választ el az akkori eseményektől, élethelyzetektől – mondta, kiemelve, hogy a forradalom üzenete akkor lesz igazán az övék, ha bejárják vele az emberi élet leghosszabb útját, amely a fejüktől a szívükig tart. – Mert a forradalom ünnepe leginkább azoké, akik közel engedik azt a szívükhöz, akik személyes életükben büszkén élik és továbbadják 48’ lelkületét, tiszta értékrendjét. Mert nekünk itt a XXI. század elején még mindig szükségünk van bátorságra, igazságra, lendületre, bölcsességre, hazaszeretetre, összefogásra és a belőle fakadó tiszta örömre – fogalmazott, hozzátéve, kívánom, hogy tanuljatok bátorságot az ifjú forradalmároktól, mellyel belevágtok az élet legnehezebb feladataiba, legyetek képesek mindig megújítani a majdan rátok bízott világot. Szeressétek hazátokat, és akarjatok itthon boldogulni, ahol édesanyáink nyelvét beszélhetjük, és amely földért már nagyon sok fiatal adta életét történelmünk folyamán.

Az ifjúság után a felnőttekhez fordult, mondván: az is fontos kérdés, hogy mi felnőttek, középkorúak vagy éppen az idősödők generációi mit kezdünk a 48’-as forradalom örökségével. – Mi ma élők kimerjük-e mondani véleményünket, tudunk-e összefogni nemzeti céljainkért, hiszünk-e nemzeti függetlenségünkben, akarjuk-e megvédeni, sőt éltetni keresztény gyökereinket, kezünkben tartjuk-e saját sorsunk alakításának lehetőségét, vagy elfogadjuk egyfajta történelmi végzetként, hogy családjaink, gyermekeink jövőjét újra mások irányítsák – tette fel a kérdést.

Szabó Péter arról is beszélt, hogy 1848 tavaszi szele most is itt leng közöttünk, és ha hagyjuk, akkor tanít és formál mindannyiunkat. – Tanítja az embert, hogy vegye komolyan méltóságát, vágyait, lelkének tiszta hangjait és járjon ma is az 1848-ban megfogalmazott úton. Tanítja az idősödő generációt, hogy fogadja el a fiatalok erejét, megújítani akaró vágyát, de figyelmezteti a fiatalokat is, hogy a nagyszülők és szülők bölcsessége, értékrendje, világnézete képes megtartani és gyarapodó élettel ajándékozni az embert. Vagyis tanít a generációk összefogására, gondolataink egybefűzésére, tiszteletre, értékeink, szabadságunk, nemzeti identitásunk megvédésére. És arra, hogy mindig merjünk kiállni önmagunkért, nemzetünkért a jövőért – fogalmazott.

– Ha így élünk és cselekedünk, akkor biztosan eljönnek azok a legszebb percek és események, amikor a világnak nem csak a viszályát, hanem gyönyörű, semmihez sem hasonlítható színeit is meglátjuk – zárta ünnepi beszédét Szabó Péter polgármester.

Az ünnepi délelőttre a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai és Napsugár Kórusa készült műsorral, közreműködtek a Tűzvirág Táncegyüttes táncosai. A megemlékezés zárásaként elhelyezték az emlékezés és tisztelet virágait Jámbor Pál szobránál.

 

 

Este a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott az ünnepi programsorozat, ahol Jevgenyij Jevtusenko, orosz író és költő szavait idézve Szabó Péter, Paks polgármestere feltette a kérdést: Mit adunk át a forradalom értékeiből gyermekeink, unokáink számára? Beszélt arról, hogy vannak népek, akiknél az apák törvényes, vagy egyszerűen egyéni lelkiismereti kötelessége volt a népeik életét meghatározó ünnepeken asztalhoz ültetni a családot azért, hogy elmondják a múlt nagy tetteit, hogy legyenek büszkék elődeikre, tartsák tiszteletben hőstetteiket.

– Ha ma este mi is asztalhoz ültetnék a családunkat, büszkén és bátran mondhatjuk el nekik, hogy az 1848-as forradalom hőseinek cselekedetei által is erős, büszke és bátor nemzet vagyunk. Forradalmi nép, aki szívvel, ésszel, bátorsággal és vére árán megharcolta saját életét, szabadságát, nemzeti függetlenségét – fogalmazott Szabó Péter.

Kiemelte, hogy olyan időket élünk, amikor szinte minden alternatív, ami egy szabad világban így van rendjén, de a szabadságból rögtön szabadosság, vagy éppen anarchia lesz, ha a megkérdőjelezhetetlenül lelkünkbe írt alapvető értékeket választhatóvá, és ezzel együtt relatívvá tesszük. – Ezért bátran ki kell mondanunk, hogy 1848, 1956, 1989 forradalmainak örök fényében nincs alternatívája nemzetünk függetlenségének, önrendelkezésének, határaink, ezeréves keresztény kultúránk, magyar identitásunk megvédésének – hangsúlyozta.

Szabó Péter felhívta a figyelmet, hogy az 1848 március 15-i események 170. évfordulóján, néhány héttel a nemzetünk életét döntően befolyásoló esemény előtt, fel kell, tegyük magunknak is a kérdést: Milyen úton megyünk tovább? A 2010-ben újra megtalált nemzeti úton, vagy a bizonytalan, sokszor kétes alternatívák útján? Akarjuk-e nemzeti önrendelkezésünket, függetlenségünket, keresztény, magyar kultúránkat, biztonságos hétköznapjainkat, idegenek által ránk erőltetett alternatívákra cserélni? Akarjuk-e a városunk fejlődését, családjaink mindennapi egzisztenciális biztonságát hosszú évtizedekre biztosító beruházást városunk, de az ország számára is kedvezőtlen, még a tisztelet hangján szólva is megkérdőjelezhető, mondhatnánk ámoni alternatívákra cserélni? Akarjuk-e az elmúlt nyolc esztendőben a világgazdaság és a bankvilág mértékadó képviselőinek tiszteletét és elismerését is kiérdemlő politikai stabilitást a hatalomvágy, az önzés, a világos és tiszta értékrend nélküli, bizonytalanságra és zűrzavarra cserélni? – sorolta.

– Tetteinkkel így, vagy úgy, de nyomot hagyunk a történelemben, melyek helyességét, igaz voltát gyermekeink, unokáink mesélik el, adják tovább, úgy ahogy az számukra jót vagy rosszat hoz majdani életükre. Mint ahogy 1848 forradalmárai és szabadságharcosai is örök nyomot hagytak bátorságukkal, hitükkel, összefogásukkal a magyar és a világtörténelemben egyaránt. Melyet büszkén adhatunk tovább gyermekeinknek, unokáinknak – mondta a polgármester, aki azzal zárta ünnepi beszédét, hogy mindannyiunknak az ő hitüket, a nemzet és az örök emberi értékek melletti elköteleződésüket kívánja, azt, hogy az ő igaz lelkületükkel tudjunk élni, dönteni családjaink, városunk, nemzetünk szabadságáról, biztonságáról, gyarapodó életéről.

 

 

Szabó Péter beszéde után átadták a Tisztes Polgár kitüntetést, amelyet ebben az esztendőben Polgár Zoltán és Enyedi János vehetett át.

Ahogy az a méltatásban elhangzott, Enyedi János 1968 tavaszán az akkoriban nyílt Paksi Halászcsárdában kezdett el dolgozni, aztán tíz évet az egykori Anna Presszóban, majd a Dunakömlődi Halászcsárdában munkálkodott, utóbbi munkahelyén közel 30 évet töltött el, a szakmában pedig már több mint 50 esztendőt. Ahogy azt egy róla írt újságcikkben is elmondta, mindig nyüzsgő ember volt, a vendéglátás így személyre szabott feladat számára. Számos kollégát kinevelt, az eltelt évtizedek alatt sok hírességet kiszolgált: sportolókat, neves színészeket, politikusokat. Úgy tartja, hogy a végtelen alázaton kívül emberismeret is kell ehhez a munkához, amit most, hetvenévesen befejezett. Munkáját mindig fegyelemmel, tisztességgel, nagy szorgalommal végezte.

 

 

Polgár Zoltán mezőgazdasági üzemmérnök, sertéstenyésztő szakmérnök, borász, országos borbíró, 40 évet a Paksi Dunamenti Egyesülés Mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott, nyugdíjazásáig a sertéstelepet vezette. Szőlészettel és borászattal 1973 óta foglalkozik. Okleveles borbíróként rendszeresen részt vesz különböző külföldi és hazai versenyeken. A Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének alapító tagja, alelnöke. Kezdeményezésükre fejlesztette a város a Sárgödör teret, ami Paks gyöngyszeme lett. Az egyesület legnagyobb, önkormányzattal közös rendezvénye az Országos Sillerfesztivál, aminek ötletgazdája és szakmai irányítója. A Paksi Hegyközség munkáját választmányi tagként segíti. Polgár Zoltán szerint a siker titka, hogy szeretni kell azt, amit csinálunk.

 

 

Az est zárásként Páskándi Géza Lélekharang című darabjának elő-bemutatóját tekinthették meg az ünnepségen résztvevők a Bartók Kamaraszínház előadásában.

Az ünnep előestéjén a dunakömlődi faluházban tartottak megemlékezést. Ünnepi beszédet mondott Szabó Péter, Paks polgármestere, majd ünnepi műsor következett helyi fiatalok előadásában „A szabadsághoz” címmel.