Meg kell tanulni az együttélést az aranysakállal

Természetvédelmi szempontból örvendetes, hogy az őshonos, közepes méretű ragadozó újra stabilan jelen van az országban, ám az állattartók már sokkal kevésbé örülnek. Egyes hírek szerint az aranysakál egyre gyakrabban zsákmányol bárányokat, gidákat, esetenként borjakat.

 

A ragadozók jelenléte fontos a természetben, együtt kell élni velük

Ragadozók, főleg csúcsragadozók jelenlétére szükség van, fontos tényezői és fenntartói az erdei ökoszisztéma egyensúlyának. Ezért az aranysakálok megtelepedésének folyamatát üdvözölni kell.

Az aranysakál az 1800-as évek végén szorult ki Magyarországról. Életképes állományai akkor csak a Balkánon, főképp Görögországban és Bulgáriában maradtak fenn. A ’90-es évektől fogva Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyéből kezdett terjeszkedni az országban. Mára már ezres nagyságrendű az állománya, amit az is mutat, hogy már több mint 2500 aranysakált lőnek és csapdáznak évente.

Magyarországi táplálkozását tekintve „rágcsálóspecialistának” mondható, elsősorban kisemlősöket, a mezei egereket és a pockokat kedveli. Ám az állomány növekedésével egyre több olyan hír lát napvilágot, hogy őzgidát, szarvasborjút, vadmalacot zsákmányolnak, valamint hogy kárt tesznek a legeltetett állatállományban.

A megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, közös kiadvány is készül

Az állattenyésztőknek és a vadgazdálkodóknak közös és jól felfogott érdeke, hogy összefogva lépjenek fel a mindkét ágazatnak egyre nagyobb károkat okozó ragadozóval szemben – szögezték le a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség és a vadászati érdekképviseletek munkatársai.

A szervezetek a Szövetség székházában július 12-én, kifejezetten az aranysakál témájában szerveztek egyeztetést, és még idén augusztusban szerveznek egy újabb közös megbeszélést mindkét terület érintett szakembereivel Somogy megyében, amelynek területén különösen nagy gondokat okoznak a sakálok. Ezután szeptemberben a Kaposvári Állattenyésztési Napokon külön előadás foglalkozik majd a nádi farkassal. 

A tapasztalatcseréket követően egy közösen megjelentetett kiadványban tesznek javaslatokat a gazdáknak a károk megelőzésére és a védekezésre.

Vannak módszerek

Az állomány kordában tartásához kapcsolódva a vadászati érdekképviseletek már nemegyszer felhívták a vadgazdálkodók figyelmét: ne hagyjanak kint zsigereket a területen, hiszen ezzel a ragadozók számára biztosítanak táplálékot.

Felmerült a szagriasztó használata is, hiszen a skandináv országokban például farkasürülék-spray-vel sikeresen tartják távol a sakált az autópályáktól.

A gazdák azzal is elejét vehetik a problémáknak, ha nem elletnek legelőre (a legnagyobb kártétel ugyanis ellési időben, március végétől május közepéig következik be). 

A terelőkutyák mellett újra érdemes az ősi, magyar nagytestű pásztorkutyákat alkalmazni. A kuvasz vagy a komondor sikeresen elűzheti a ragadozókat a nyáj közeléből.