A hétvégén ünneplik a kommunizmus faluromboló politikájának áldozatul esett egykori bánsági falu, Bunyaszekszárd alapításának 150. évfordulóját, amelyet 1866-ban Tolna megyei telepesek hoztak létre.
Tolna megyéből 1866-ban 54 család települt át a jobb megélhetés reményében a Bánságba, megalapítva Bunya (ma: Bunea Mare, Nagybunya) mellett az új települést. A kis református közösség 1871-ben megépítette templomát. Alapításkor a falunak még nem volt neve, mai elnevezésében - melyet az első bírótól kapott - egyedi módon összekapcsolódik az elhagyott szülőföld Szekszárd és az új otthonra utaló szomszédos román falu, Bunya neve.
A század végén néhány család elköltözött és elkezdődött a román családok betelepülése. 1910-ben megszűnt a helyi református iskola, 1938-ban hozzákezdtek az új református templom építéséhez. 1954-ben elkezdődött itt is az erőszakos kollektivizálás, ennek nyomán indult meg a tömeges elvándorlás.
A kezdetben virágzó falu a múlt század közepétől néptelenedett el, az 1938-ban épített templomban az utolsó istentiszteletet 1969-ben tartották. Az utolsó magyar család 1981-ben hagyta el a községet, a lakók a környékbeli magyarlakta településekre költöztek
A házakat lebontották, anyagukat eladták, így ma már semmi nyoma nem lelhető fel az egykori otthonoknak.
A bunyaszekszárdiak leszármazottai ma Igazfalván, Facsádon és Lugoson élnek. A települést 1991-ben Kaczián János fedezte ismét fel, és 2000-ben társzerzőként Volt egyszer egy Bunyaszekszárd címmel könyvet írt az elfeledett magyar falu történetéről.
Az egykori lakók leszármazottai és szekszárdiak évente találkoznak Igazfalván, a település emlékét emlékbizottság és a baráti társaság tagjai is őrzik.
A 150. évforduló alkalmából vasárnap mintegy kétszázan találkoznak a közeli Igazfalván - mondta Kaczián János, a Szekszárd-Lugos Baráti Társaság alapítója.
Az esemény résztvevői ökumenikus istentiszteleten emlékeznek a ma már nem létező falura, és megkondítják a volt bunyaszekszárdi református templom helyén épült harangláb harangját - tette hozzá.