Kurucz Antalnét köszöntötte a szekszárdi alpolgármester

Kurucz Antalné sz. Takács Rozália 1928. április 28-án született Tolna megyében, Gyönkön. Kiegyensúlyozott családi légkörben nőtt fel. Édesapja, Takács Pál, Gyönk első személyszállítási autóvállalatának alapítója 1927-ben, biztosította a család megélhetését. A második világháború után vállalatát államosították. Takács Rozália az elemi iskolát és a gimnáziumot is szülőfalujában, Gyönkön végezte. 1947-ben a gyönki Református Gimnáziumban szerzett kiváló érettségi bizonyítványt, majd a dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanítónőképzőben kiváló képesítővizsgát tett, és népiskolai tanítói oklevelet vett át 1948. június 20-án.

Néhány hónap elteltével 1948 októberében 20 évesen kezdte el pedagógusi pályafutását Tolna megye tanyasi kisiskoláiban (Szakcsmajorban, majd Nak-Nosztány pusztán). Szinte missziós feladatot látott el, a tanyai, pusztai, kisközségi iskolákban, s vált a helyi oktatás-nevelés és közélet „személyi feltételévé”. Azoknak a rétegéhez tartozott, akik első generációs értelmiségiek lettek, s iparos családi környezetből kiindulva, vállalták a pedagógussá képzésüket. A pécsi matematika-fizika szakosítóra való jelentkezése után, 1949-ben Majosra helyezték át, ahol a felső tagozatban a szaktárgyait; a fizikát és a matematikát is taníthatta.

1950-ben férjhez ment, s mivel férje Kurucz Antal Nagymányokon volt főjegyző, így ő is oda nyert áthelyezést. Rövid idő múlva Iregszemcsére nevezték ki férjét és 1952 augusztusáig ő is ott tanított. A jegyzőség felszámolása után inspirációjára, 1953-ban férje is megszerezte a tanítói oklevelet.

1952-től-1959-ig Kölesd-Borjádon igazgató-tanítói beosztásban az alsó tagozatos I-IV. összevont osztályokba járó kisiskolásokat tanította írni, olvasni, számolni. Az iskolai munka természetes velejárója volt a helyi közösség kulturális aktivitásának szervezése (színjátszás, tánc, zene stb.)  Férje a felső tagozaton tanított és emellett mindketten a borjádi fiatalok körében éjszakába nyúló népművelői munkát (népi tánccsoport és színjátszócsoport vezetése) is végeztek. Kutatták, ápolták a település történetét, megírták Borjád monográfiáját.

Fontos volt számukra Petőfi Sándor borjádi emlékének megőrzése, s a Méhes épületének megmentése. Felkutatták Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész gyermekkorának színterét, édesapjának Strobel Zsigmond tanítónak borjádi működését. Közbenjárásuknak köszönhetően született meg a Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta Petőfi szobor, amely Gyönk első köztéri szobra lett.

1953-ban a Megyei Tanács VB Művelődési Osztálya az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta Kurucz Antalné számára.

1959-ben Gyönkre helyezték át őket. Kurucz Antal a Járási Művelődési Osztályon számadó igazgatóként dolgozott, s Kurucz Antalné 1959-től 1973-ig, másfél évtizedig, a Gyönki Általános Iskola és Szakmunkásképző pedagógusaként gyakorolta hivatását. Részt vállalt az újonnan létesülő gyönki általános iskolai diákotthon megalapításában, szervezésében, s az ott folyó nevelőmunka kidolgozásában.

A Tolna megyei Népújság 1965. szeptember 4-i számában Csatai Erzsébet így írt a szervező-munkáról: „Mennyi fáradságba, utánjárásba, vitatkozásba, tervezgetésbe, aztán a terv újból és újbóli átalakításába, álmatlan, vagy csak félig átaludt éjszakába kerül egy új kollégium létrehozása? Ez most a beköltözésnél, az első munkahétköznapon másodlagossá válik.  A fontos az eredmény, csakis az eredmény. És az nagyon szép ebben az Általános Iskolai Kollégiumban. Kérdezgetem az itt működő házaspárt (Kurucz házaspár), akik a legtöbbet tették a Kollégiumért.”

1965-ben szakfelügyelőnek, majd vezető szakfelügyelőnek nevezte ki a Tolna Megyei Művelődési Osztály. Fontos, új szerepet vállalt a magyarországi napközi otthonos nevelés komplex programjának összeállításában és meghonosításában. A napközi otthon történetéről írt tanulmánya első díjas pályamunka volt. Tanított a helyi 519. sz. Ipariiskolában, későbbi nevén Szakmunkásképző Iskolában, s a szakmunkás tanulók osztályfőnöke volt. Hálás tanítványai több találkozót szerveznek és nagy tisztelettel köszöntik.  

1973-ban újabb pedagógusi diplomát szerzett. Budapesten elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán az újonnan létesült pszichopedagógia szakot. A főiskolán szerzett tudását a nagymányoki nevelőotthonban végzett tanári munka, a veszélyeztett és hátrányos helyzetű gyermekek nevelése során eredményesen tudta kamatoztatni. Szekszárdra már, mint megyei vezető szakfelügyelő került, s a tanítók alap és komplex továbbképzéseinek megszervezése hozott felejthetetlen sikereket számára. A tanfolyami hallgatók által megírt közel 70 szakdolgozat hozzájárult a napköziotthonos szakirodalom gazdagításához.

A tanítók, tanárok segítőtársa és a tapasztalatait átadó munkatársa lett, akik elismerték munkásságát, s visszaemlékezéseikben a napközi otthon utolsó polihisztorának nevezték.

Feltáró, megalapozó tanulmánya hozzájárult ahhoz, hogy 1977-ben megnyílt az első tanítóképző főiskola Tolna megyében, Szekszárdon, ahol évekig előadóként oktatott.

1981-ben „Kiváló pedagógus‟ kitüntetéssel ismerték el pedagógiai munkásságát, Budapesten, a Parlamentben.  

1985-ig nyugdíjba vonulásáig az újonnan létesült szekszárdi 5. számú általános Iskola tanára, s egyik alapító tagja volt, s az iskola fiatal tantestületének adott szakmai segítséget.   1985-ben az 5. sz. iskola állományából, mint vezető szakfelügyelő ment nyugdíjba

1985-től 1990-ig nyugdíj mellett a Tolna megyei Pedagógiai Intézet munkatársaként szerkesztőként dolgozott és pedagógiát tanított a szekszárdi Garay János Gimnáziumban.

A borjádi és a gyönki tanítványai évről-évre Pedagógus Napon tisztelettel köszöntik, mint első nevelőjüket a „TANÍTÓNÉNIT”.

Lánya, dr. habil Kurucz Rózsa is a pedagógus hivatást választotta, 1985-től tevékenykedett oktatóként, vezetőként és kutatóként a felsőoktatásban, a pedagógusképzésben.

Kurucz Antalné sokoldalú, széles területet átívelő munkássága közül kiemelkedik a Tolna megyei vezető szakfelügyelői, illetve Tolna megyei települések iskoláiban, többek között Szekszárd intézményeiben végzett elkötelezett magas szintű pedagógiai munkássága.

Hosszú éveken át több Tolna megyei pedagógiai intézmény alapításában vett részt, irányította, kidolgozta, segítette a kisiskolák, az egész napos nevelés megteremtését, minőségi fejlődését, elterjedését, országosan és Tolna megyében is (napközi otthon, iskolaotthon, diákotthon, nevelőotthon, szakmunkásképzés stb.). 1977-ben Tolna megye egyetlen felsőfokú intézménye létrejöttében fontos támpontot jelentett az általa kidolgozott országosan első díjas pályamunka.

Élete példa lehet mindannyiunk számára hivatásszeretetből, s a közért önzetlenül végzett munka nehéz, de örömet adó eredményeinek tiszteletéből. Életműve kortörténet is, amely elénk tárja a magyar nevelés- és oktatásügy évtizedeket áthidaló, szinte minden jelentős állomását. Kortörténet, amely mindenkinek szól.