Nem szokványos, hogy egy egyetem együttműködési megállapodást kössön egy kisvárosi múzeummal, az pedig kiváltképpen nem, hogy a dékán ezért maga utazzon a helyszínre. Ezúttal azonban ez történt: a Paksi Városi Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszéke között született megállapodás.
– Most vagyok először ebben a múzeumban. Elbűvölő – kezdte hozzászólását Prof. Dr. habil. Bereczkei Tamás a Paksi Városi Múzeumban. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja azért látogatott a múzeumba, mert az intézmény és az egyetem régészeti tanszéke együttműködési megállapodást kötött. Szabó Péter polgármester ennek kapcsán felidézte, hogy a gyakorlatban már hosszú évek óta szoros az együttműködés a két fél között a római kori erőd, Lussonium területén végzett ásatások miatt.
– Azért örülök, mert ez a szerződés kötelezi a feleket a további együttműködésre, ami talán még intenzívebb lesz – jegyezte meg a város polgármestere. Azt is elárulta, hogy a Pécsi Tudományegyetem és Paks a tervek szerint a jövő év elején köt átfogó együttműködési megállapodást, ez a mostani annak előjátékának tekinthető. Szabó Péter hangot adott abbéli véleményének, hogy a szép, új paksi intézmény méltó helyet biztosít a régészeti kutatások eredményeinek.
Bereczkei Tamás kiemelte, hogy régóta járnak hallgatóik Paksra ásatásokra, ami előnyös, hiszen az egyetemen megszerzett elméleti tudást kiegészítve itt megismerik azokat a sokszor nem könnyű technikákat, módszereket, amelyeket a régészeti munkákban alkalmaznak. – A modern egyetemi oktatásban követelmény, hogy minél több gyakorlati képzést építsünk be – húzta alá a dékán. Hozzátéve, hogy ennek lesz „sarkalatos pontja” a paksi ásatás, ami a múzeum számára azért előnyös, mert így az kutatási hellyé avanzsálódik.
Dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna, a paksi múzeum igazgatója előadásában felidézte az előzményeket. Az ásatások a kömlődi Bottyán-sáncon a ’80-as években kezdődtek, és évente legalább harminc régész hallgató vett részt a munkákban.
Az együttműködés elsődleges terepe továbbra is Lussonium, az ott folyó ásatások – derült ki Nagy Levente tanszékvezető előadásából. Elmondta, hogy a feltárás során a régésznek nemcsak az a dolga, hogy kiássa, dokumentálja a leletanyagot, azt fel is kell dolgozni, tudományosan ki kell értékelni, és a lelőhelynek történetét meg kell írni, az anyagot a nagyközönségnek is be kell mutatni. Lussonium esetében ez azt eredményezheti, hogy mindenki felismeri, hogy Paks városa régészeti szempontból milyen fontos, húzta alá a tanszékvezető, aki szerint ezt a folyamatot fel fogja gyorsítani, ha Lussonium világörökségi helyszín lesz. Az együttműködés másik területe a terepbejárás, amelyre eddig is volt példa, s amely szintén eredményes. Példaként említette azt, hogy a hallgatók Szabó Antal régész vezetésével egy eddig ismeretlen lelőhelyet, egy római villagazdaságot fedeztek fel. – Az előzetes eredmények alapján ezen a területen különleges gazdagságú lelőhely lappang – mondta.