Pakson átadták a Segítő kéz kitüntetést

Weiszné Vass Éva és Prantner Józsefné vehetett át Segítő Kéz kitüntetést a szociális munka napja alkalmából rendezett városi ünnepségen. A díjat azok elismerésére alapították, akik munkájukkal hozzájárultak a város szociális és gyermekjóléti ellátásnak javításához, vagy e tevékenységük során kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az esten Szabó Péter polgármester mondott beszédet.

 

 

Weiszné Vass Éva kisgyermeknevelő a szekszárdi egészségügyi szakiskola után az akkor megnyitott Ifjúság úti bölcsődében helyezkedett el, ahol három évig dolgozott, gyermekei születése után pedig a Kápolna utcaiban, ahol huszonöt évig, ennek bezárása óta pedig ismét első munkahelyén. Két kisgyermek mellett érettségizett, majd a család és munka mellett felsőfokú csecsemő- és kisgyermeknevelő oklevelet szerzett. Negyven éve dolgozik a paksi szociális szférában, a gyermeknevelés nagyon sokszor felemelő ám korántsem könnyű területén. Nemcsak gondozta, nevelte, hanem óvón szerette, féltette a gyerekeket, hivatásának tekinti munkáját. Nyitott, vidám személyiség, könnyedén teremt és alakít ki bensőséges kapcsolatot a kisgyermekekkel. Teljes mértékben élvezi a szülők bizalmát, akik Éva néni mellett jó kezekben tudhatják legdrágább kincsüket. A szülők tisztelete és a kisgyermekek őszinte szeretete mellett mindenkori vezetői elismerését is kivívta, pontos, megbízható munkaerő. Jövőre nyugállományba vonul, így pályájának méltó lezárása a Segítő kéz kitüntetés.

 

 

Prantner Józsefné mentálhigiénés nővérként vonult nyugállományba idén nyáron. Tíz évet dolgozott a Paksi Életfa Idősek Otthonában, amit megelőzően más területen munkálkodott. Az otthonban kimagaslóan eredményes munkát végzett, empátia, lelkesedés, tudatosság, következetesség és minőségre törekvés jellemezték. Minden erejével azon dolgozott, hogy a lakók életét színesebbé, könnyebbé, tartalmasabbá tegye. Rendszeresen szervezett műsorokat, ünnepségeket, és sikeresen bevonta az időseket a városi programokba is. Örök hitvallása a segítés. Kitűnő kapcsolatot ápolt a vallási felekezetekkel, így közösen munkálkodtak az otthon lakóinak lelki gondozásában. Nagy szerepe volt az intézmény udvarán levő kegyhely kialakításában. A gondozottak és a hozzátartozók egyaránt szeretettel, tisztelettel és hálával emlegetik Magdikát. Fáradhatatlan, magas színvonalú, közösségépítő és közösséget összetartó példamutató munkájával érdemelte ki a Segítő kéz kitüntetést.

A szociális munka napja alkalmából tartott városi ünnepségről, és a kitüntetettek szakmai pályafutásáról bővebben beszámolunk a Paksi Hírnök november 17-én megjelenő számában.