Dombóváron a városi könyvtárban öt szakember mutatta be a napokban a gólyavári ásatás és az utómunkálatok feltárási eredményeit. Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézet szakembere többek között elmondta, hogy az elmúlt három évben mintegy 350 négyzetméternyi területet tártak fel.
A várat 1702-ben az osztrákok felrobbantották, ezzel értékes leletek mentek tönkre. Az eddigi eredmények alapján öt periódusa lehetett a vár építésének. Kiderült, hogy az első a 14. század végére, illetve a 15. század elejére tehető. Ekkor már a Dombay család birtoka volt a település. Egy téglalap alakú udvar és palota épült, melyet cölöpökkel kerítettek be. A második periódus még ugyanezen század első felére tehető, amikor kaputornyot, oszlopokat és falakat húztak fel, azaz megerősítést kapott az épület. A század közepén egy gótikus függőfolyosót, a 16. század elején pedig egy külső várfalat is építettek hozzá. Köztudott, hogy 1545-1546-ban török kézre került a vár, így a rezidenciából végvár lett – mondta a régész előadásában.
Boldizsár Péter, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkatársa elmondta, hogy részben itt készülhettek az ásatáson előkerült különböző korok kályhacsempéi, részben pedig más műhelyekből szállították ezeket ide.
Eszes Adrienn, a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. munkatársa a várnál felhasznált építőanyagokat elemezte. Mint mondta, a téglákat helyben készítették, a köveket, így a sírköveket is viszont a hetényi római kori erőd területéről hozhatták ide.
Bérczi Miklós, az esztergomi múzeumtól az előkerült fém és üvegleletek konzerválásáról, Varga B. Zsuzsanna, a szegedi egyetem régészeti tanszékének szakembere pedig a bosnyák kerámiákról beszélt.
Az előadásokat fórum követte, ahol ismét érdekes válaszokat és felvetéseket oszthattak meg az előadók a népes közönséggel. A feltárási munkálatok idén júliustól folytatódnak.