Kiemelkedően jó évjáratról beszélnek a borosgazdák, olyanról, amelyre évek óta vártak. Minden összejött, a borok színe, beltartalma, illata, íze, igazi nagy évjárat lehet a tavaly szüretelt szőlőből, annak ellenére, hogy a jégeső sem kímélte a megyében lévő ültetvényeket.
A borászok már túl vannak az első borfejtéseken, sőt a borok egy része – a korai fajták és a rozék – már palackban várják a fogyasztókat.
Mivel 2014-ben és 2015-ben sok gondjuk volt a gazdáknak mind a szürettel, mind a borokkal, így nagyon vártak már egy igazán jó évjáratra, mondta Heimann Zoltán szekszárdi borász, aki egyben a Szekszárdi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke is. Egy viszonylag jó szüret után a borok szépek, a vörösek testesek, a rozék gyümölcsösek, könnyűek, sorra készülnek a prémiumborok. Heimann Zoltán elmondta, a megye jelentős részén, főleg Báta, Bátaszék térségében jelentős mennyiségű ültetvényt érintett a jégeső, az érintett gazdáknak nagy kihívást jelent, hogy idén helyrehozzák a vesszőket. Lemosópermetezés és az átlagosnál nagyobb odafigyelést igénylő metszés segíthet a helyzeten.
Vesztergombi Csaba szekszárdi borász szerint is kiemelkedően jó évjáratról lehet beszélni. Idén ők prémium-rozébort is készítettek, és úgy véli, az újboraik több mint hatvan százaléka lesz prémium kategóriás.
Módos Ernő szekszárdi borász, az Alisca Borrend Nagymestere arra hívta fel a kisebb bortermelők figyelmét, hogy van néhány veszélyforrás, amire oda kell figyelniük a borkezelések kapcsán. Az első fejtéseken januárra mindnyájan túl vannak, így azt is látják, hogy lehetnek a borban ki nem erjedt cukrok. Ennek az az oka, hogy szüretkor, a darálásnál azok a túlérett, töppedt szemek, melyek belekerültek a tartályba, pluszcukrot vittek a borba. Vagyis a héjon erjesztés során még nem oldódtak ki azok a szőlőcukrok, melyeket szüretkor a gazda musfokként megmért. Az erjedés során azonban ez is hozzáadódott, ami állandó labilitást okozhat a tartályban, hordókban lévő bornál („újraindulhat” a bor). A szakember azt tanácsolja, hogy a 16-18 fokra felmelegített bort speciális élesztővel kell kierjeszteni, így a bor stabilizálódik. A másik, amire figyelni kell, a kénezés. Az oxidációt tudatos kénezéssel lehet korrigálni, ha ez elmarad, akkor a bor „koravén” lesz. Fejtésnél nagyobb adag ként igényel az ilyen bor.
– Fontos azonban, hogy a beavatkozások előtt mindig laborvizsgálatot végeztessünk – hívta fel a figyelmet Módos Ernő. – Arra is figyeljünk, hogy darabban soha ne maradjon bor, a hordót mindig töltsük fel, vagy úszófedeles tartályt használjunk – tette hozzá.
A nagy vörösboroknál pedig az érlelés most az aktuális pincemunka. Van, aki ezt fahordóban, van, aki acéltartályban, és olyan is akad, aki műanyag tartályban teszi. A pincészetek – és természetesen a vásárlók is – szeretik az úgynevezett cuvée borokat, ami azt jelenti, hogy többféle bort összeházasítanak, vagyis egy tartályba öntik. A borászatok a saját ízlésük szerint dobják piacra a cuvée boraikat, amit aztán a vásárlók, vagyis a piac el is vár tőlük. Ugyanazt az ízt azonban nem könnyű évről évre összeállítani, hiszen a szőlő minősége évente változhat. Ehhez kell a borász tudománya, hogy a pincészet ízeit, a bor megszokott harmóniáját folyamatossá tegye.
Egy borfogyasztással kapcsolatos felmérés szerint egy üveg borért a vásárlók hatvan százaléka fizet maximum ezer forintot, huszonnyolc százalékuk 1000-2000 forintot, tíz százalékuk akár 5000 forintot is, de többet nem.
Sokszor látjuk filmekben, a gazdag szereplő kinyit egy több évtizedes bort. Valójában mennyi ideig tarthatók el a borok? Vörösborok esetében a nagy tannintartalom a hosszú tárolhatóság feltétele. A vörösborok általában 2–5 évig őrzik meg minőségüket, a kimagasló minőségű boroknál ez az időtartam: 8–10 év, de ritkán a 25–30 évet is elérheti. Az oxidatív, kifogástalan minőségű fehérboroknál amennyiben a palackozás hibátlan, a dugó jól zár, a tárolhatóságnak szinte nincs korlátja.